Befejezések
Letelt a nyaralásunk Las
Vegasban, bár kicsit többen megyünk haza, mint amennyien jöttünk. Értve, hogy
Márk hozza magával Emmát, illetve természetesen Izabella se hagyja itt férjét, Theo-t.
Csendben voltam egész végig köztük. Nem tudom pontosan miért. Egyedül voltam
két pár között, miközben az enyém valószínűleg új külsőt varázsol magának, hogy
ne tudják felismerni az emberek, s beazonosítani. Új életet akar kezdeni. Velem.
Mindkettőnknek volt egy terve.
Szerencsére a jegyemet vissza az egyetemre vele együtt vettük, egymás mellé.
Nem tűnik fel senkinek, mert csak a mosdóban fejezük ki egymásnak a
szeretettünket. Két ismeretlen találkozik a fellegek között, s együtt repülnek
valami új felé. Ezen merengtem el, amikor Iza megbökte az oldalamat.
-
Mi az? – kérdeztem feszülten, mire
felnéztem rá, de a tekintettem oda nézett, ahova a barátnőm is fordult. Egy ismerős
mégis idegen férfi bámult vissza rám egy kávézóból – Hát, rám minden srác
felfigyel – álltam fel – Ha megbocsájtottok szerelmespárok megyek én is szerzek
magamnak egyet – fogtam meg a táskámat, és felé indultam.
-
Reméltem, hogy észreveszel – szólalt meg –
Általában van tekintettem az okos és szép nőkhöz, mint te – nyújtott felém egy
kávés poharat – Feketét? – kérdezte, és boldogan elfogadtam.
-
Szóval mindig ezt szoktad? Meghívsz
lányokat egy kávéra csak úgy, hogy kinézel egy szerencsétlent két másik pár
között? – nevettem fel. Elmosolyodva simogatta meg az állát.
Most figyeltem csak fel
rá, hogy mi mindent is változtatott magán. Levágta a haját rövidebbre, s borotválkozott
is. Egy igazi úri embernek tűnt a ruhájában. Egyáltalán nem egy magába húzódó
farkasról árulkodott. Közelebb léptem hozzá, s beleittam az italba, ami isteni
volt.
-
Merre utazol? – kérdeztem, és végig húztam
az ujjaimat a karján, ami erősen feszítettek az inge alatt.
-
Amerre te – suttogta a fülembe – Veled szerettem
volna repülni több ezer kilométerre a földtől. Talán még a mosdóba is beszökünk
– mondta halkan.
-
Jól hangzik, de aztán óvatosan, mert lehet,
hogy a lakásomban már zsúfolt lesz a helyzet – néztem hátra a többiekre.
Izabella vigyorogva
nézett engem, miközben Emma mellette szigorúan méregetett. Nem értették, de nem
is baj. Tudok magamra vigyázni. Ez a férfi, pedig az élete árán is megvédene,
ha arról lenne szó.
-
Van egy meglepetésem a számodra – húzott elő
hirtelen valamit a táskájából. Egy piros kendő volt az. Felnevettem – Piroska.
-
Nem kellett volna – mosolyogtam rá, majd a
nyakam köré tekertem – Farkas.
Megsimogatta az arcomat, és
finoman magához húzva megcsókolt. Ennél lágyabban, szenvedélyesebben még
senkivel se éltem át ezt. Túl gyönyörű volt, ahhoz, hogy abba hagyjam, de
bemondták, hogy kinyitották a kapukat a géphez. Megindultunk a barátaim felé.
Együtt. Kéz a kézben. Boldogan. Nem félve senkitől.