Van
valaki a szívemben
-
Nem akarsz fagylaltot enni? – kérdeztem érdeklődve,
majd követte a tekintettem, és felhúzta a szemöldökét.
-
Tudod, hogy drága a hely, s van ennél
sokkal olcsóbb is – nyúlt a zsebébe, hogy elő vegye a pénztárcáját – Egyszer élünk,
nem?
-
Nem kell kifizetned! – kaptam a keze után,
majd valahogy külső szemmel ez úgy nézett ki, mintha éppen a pénzt akarnám
kikapni a kezéből.
-
Milyen lennék férjként, aki hagyná, hogy a
felesége megvegye a gombócát? – S volt ebben igazság. Valahogy azért az
eszünkbe kell vésni, hogy jelenleg egy romlott házasságot akarunk mutatni, akik
próbálják megjavítani a köztük lévő kapcsolatot, de ezzel talán egy valódi
párkapcsolatot tudnánk létrehozni.
Bementünk gyorsan, ahogy
a többiek bementek körülnézni, és kaptam egy tölcsért. Együtt eszegettük el a
lépcsőn ülve, miközben lenéztünk a térre onnan, amikor megláttam hirtelen az
óriáskereket kimagaslani. Ránéztem, s már látta a szememből, hogy mit akarok
csinálni. Megnyugtatott, hogy most oda fogunk menni. Igaza volt. A következő
pillanatban már az ablakon nézek kifelé, aztán lassan közeledve felém átöleli a
derekamat.
-
Gyönyörű – suttogja, s bólintva nézek rá
egy pillanatra. Azt érzem, amit minden kapcsolatomnál, de ez sokkal erősebb, sokkal
élénkebben van a fejemben. Szerelmes vagyok. Talán ez az igazság.
-
Igen – emelem fel a telefonomat, aminek a
kamerája rögtön a mi arcunkat mutatja, de ez nekem már csak akkor tűnik fel,
amikor ellövöm a képet. Gyorsan átrakom, majd készítek pár képet. Egy idő után
tenyere lekerül az oldalamról, s csak figyeli a tevékenységemet.
Rendkívül izgalmas és
fárasztó városi napot egy kis filmnézéssel zárunk Vandával és a családjával.
Nem volt rossz igazából, viszonylag élvezhető is volt. Pedro inkább el volt Emmával
kint, ahol Zsolt vigyázott Ábelre. A másik két gyerek remekül élvezte a mesét,
miközben az öleinkben ültek. Mindketten nagy áhítattal figyelték a karaktereket,
a szöveget. Miközben indultunk ki éppen csak megjegyezte a barátnőm a fülembe
valamit, amiben teljesen igaza van.
„Működik a párterápia.”
Viszont, amikor már
készen voltam, és már csak lehunyt szemmel játszottam, énekeltem hirtelen
felnyitottam a szememet. Ijedten hagytam abba a játékot, mert Pedro állt
előtte. Nagy szemeivel nézett le rám, miközben rájöttem, hogy miben is vagyok,
így azonnal letettem a hangszeremet oldalra, majd ráültem a lábamra. Ő
lehajolt, aztán csókot lehelt ajkaimra. Rövidet adott, de azzal a lendülettel,
ahogy abba hagyta úgy kezdtem bele egy másodikba. Az estét ott töltötte,
mellettem. Az egyik legjobb éjszakám volt a Paradise hotelben. A név adja magát
milyen is itt egy éjszaka vagy kettő. Mesés. Az álmaim valóra válhatnak. Mióta
fantáziálok egy ilyen estéről!
Köszönöm, hogy nem a
gimnáziumban történt mind ez, mert akkor úgy éreztem, hogy nem tudom megtenni.
Nem tudtam rendesen átgondolni a dolgokat, de harminc éves koromig rájöttem mit
is vesztettem el akkor. Akit szeretsz el kell engedne, ha viszont szeret úgy is
újra egymásra találtok. Ezért nem találkoztam soha újra a cuki fiúkkal a
buszon, az utcán.