Valami Amerika - 2. fejezet


Tervezésben…

Több, mint huszonnégy óra telt el azóta, hogy Nettinek leszállt a gépe, és már a Miller családhoz is beköltözött. Teljesen otthonosan viselkedik, és már a lovakkal is sikerült megbarátkoznia, vagyis akik barátságosabbak, mert akadt egy, aki nem szívesen közeledett az új oktató felé. Kim mindent körbe mutatott a környéken, és egy órarendet is nyomott a kezébe, hogy ehhez viszonyítva kell választaniuk az óráikat a következő héten. El sem hiszi, hogy hamarosan külföldi oktatásban fog részt venni. Tudta, hogy valahol nem messze vár rá a kocsija, amit át kell vennie, mert nem várhatja el a családjától, hogy mindenhova elvigyék. A második napján a reggelinél ezt fel is vetette nekik az az napi tervét.

-        Köszönöm a reggelit Carol – felelte, miután végzett, és felnézett a tányérjából – Ma szeretnék elmenni átvenni az autómat – osztotta meg a többiekkel a tervét. A szülők egymásra néztek, s Kim is körbe nézett, míg mindenki Jason-re pillantott, aki kissé fáradtan még harapott még egy falatot az ételből. Amikor észrevette, hogy minden szem rászegeződik felhúzta a szemöldökét, majd Nettire nézett, és megköszörülte a torkát.
-        A húgom mesélte, hogy lesz autód, csak nem fogod tudni rögtön a leszállás után elvinni, és gondolom az a kérdés, hogy el tud-e valaki vinni, nem? – ivott bele a vizébe, amire a szőke hajú főszereplőnk bólintott egyet.
-        Ez lenne a kérdésem, igen – tette hozzá, majd kissé türelmetlenül nézett a fiúra, aki húzta az agyát. Az egész családjának is.
-        Lássuk… Mi a tervem a délelőttre? – kezdett neki a színjátékának – El kell mennem a mosodába, nem anya? – nézett édesanyjára, amire Mrs Miller csípőre tette a kezét.
-        Még mindig nem vitted el! Felejtsd el! Ma akkor elmegyek apáddal, s közben beugrunk az orvoshoz az eredményekért a lovakról – túrt a hajába – Vidd el Antoniát! Ne játssz itt nekünk!
-        Rendben – sóhajtott, majd felállt az asztaltól – Öt perc, és kint várlak a kocsiban – nézett rá, és elhagyta az étkezőt.
-        Kösz… - mondta volna, de ezt majd a kocsiban tudja csak folytatni, mert már nem hallhatta mit mond.

Nagy levegőt vett, mert még sosem vezetett amerikai utakon, s csak reméli, hogy nem olyan nehéz, mert különben nagy gondban lesz hazafele. Felkapta a táskáját egy alapos fogmosás után, majd a dzsekijét magára téve kilépett a bejárati ajtón. Szemben ott állt egy piros színű Mercedes Benz G500. Az ablakon át látta kívülről, hogy talán a zenével foglalkozik most nagyon a srác. Kinyitotta az ajtót, s akkor megcsapta a dobhártyáját Kiss-től a Baby Driver című száma. Bekötötte magát, és ránézett a vezetőjére.

-        Köszönöm, hogy elviszel – nézett rá hálásan, amire legyintett egyet, és kihajtott a főútra. Nem jártak sokan, mint ahogy azt hinnék az emberek. Sebesen ment a Mercedes Benz, ahogy kellett.
-        Tegnap este én húztam a rövidebbet – szólalt meg végül tizenöt perc után – Anyám már akkor berágott rám, hogy nem mentem el a mosodába egész héten, s pont most akartam. Ne gondold azt, hogy miattad, csak elfogytak a tiszta ruhák – nevetett fel kínosan – Apám fogta a pártját, és Kim, pedig egy régi barátnőjével találkozik még a gimiből.
-        Értem, hát, sajnálom, hogy a mosoda nem jött össze – felelt Netti egy óvatos mosollyal az arcán – Azért remélem kellemesebb társaság vagyok, mint egy mosógép és szárítógép.
-        Mindenképpen – pillantott rá a lányra, aztán gyorsan vissza – Már megijedtem, hogy rosszabb leszel, mint a húgom jó pár barátnője.
-        Miért? Ők milyenek? – kérdeztem kíváncsian.

-        Nem akarok neked semmi negatívval jönni New Jersey-ről, de vannak erre jó pár vásárlási kényszerrel küszködő, nyafogós lányok, akikkel még egy éjszaka is bűn lenne – fejtette ki „szépen” véleményét a dologról.
-        Értem – bólintottam – Bármelyik hajtott rád? – harapott az ajkába a lány, s szerencsére ezt nem látta Jason.
-        Persze. Minden férfit akarnak ebben az államban, sőt szerintem azon versenyeznek ki fekszik le többel – nevetett fel kínosan – Fájdalmas mit tudnak ezek művelni. Vannak, akik a „szerelmük” apjával is csinálták a szakításuk után vagy a kapcsolatuk alatt.
-        Ó! – döbbent rá mire is gondol a fiú – ÓÓÓ! Te jóságos ég! Fúj! – tette a szája elé a kezét – Ez, ez nem undorító?
-        De, ez még itt is visszataszító, főleg, ha a saját apáddal csinálod. Hagyjuk is. A lényeg, hogy ne veszítsd el itt a fejed, mert már Kim-et be akarták csábítani ebbe a körbe. Nem sikerült nekik, szerencsére.
-        Kim erős lány – felelte Netti, amire Jason megrázta a fejét, miközben fekete fürtjei ide-oda mozogtak.
-        Ott voltam neki.

Az út többi része csendben telt, vagyis mindketten a zenére koncentráltak, s mikor megérkeztek a magyar lány izgatottan rohant a pulthoz a papírokkal, hogy azonnal adják oda neki a kocsiját, mert nem hiába jött vissza a repülőtér közelébe.

Miután végre a kezébe tarthatta a kulcsot, és a szép, gyors lóerejű autója előtt állt azt se tudta mit reagáljon. A srác megállt mellette elismerően, majd megveregette a vállát.
-        Haza tudsz menni vagy szeretnél ezzel a kocsival a nyomomban ballagni? – kérdezte Jason a lányra nézve, miközben felmérte a járgányt gyorsan.
-        El fogok tévedni – nevetett fel, majd beszállt a saját autójának a volánja mögé. A fiú is elfoglalta a helyét, és elindultak visszafele. Hazafele vezető úton.

Mercédeszből hangosan szólt a zene Netti telefonjáról, és a lehúzott ablaknál mindenki jól hallhatta mit hallgat éppen. Remek hangulatban volt. Alig várta, hogy visszaérjen. Még többet akart megismerni ebből az életből. Foglalkozni a lovakkal, beszélgetni a családtagokkal. Még egy órával később leparkoltak a ház melletti fedett parkolóhelyre, aztán elindultak a ház felé csendben. A zene még mindig szólt az iPhone-ról, amikor hirtelen egy Green Day szám ugrott fel, amire a srác felkapta a fejét mosolyogva. Netti lefagyott, majd rájött, hogy le kéne állítania. Kikapcsolta gyorsan.
-        Pedig jó volt ez a szám – tette zsebre a srác a kezét, majd beengedte maga előtt a lányt, aki örömmel tért vissza az új otthonába.

Nagy, otthonos és takaros ház. Mindenkinek lehet elég helye, és találhat magának egy üres szobát, még ha az egész család itthon is van. Belépkedett a nappaliba, ahol Kim fogadta egy hatalmas öleléssel. Miután elengedte vigyorgó arcot látott maga előtt, aztán a lány nagy levegőt vett, és beszélni kezdett.

-        Mit szólnál ahhoz, ha ma megismernéd az itteni éjszakákat? – kérdezte izgatottan, miközben a bátyja helyett foglalt a fotelben. A kérdésre ő is felkapta a fejét, és a szemöldökét ráncolta. Nem tetszett neki a dolog – Ne nézz, így rám! – fordult felé a húga – Nem fog az előfordulni, mint múltkor!
-        Nem ígérheted ezt meg – felelte idegesen – Hova mennétek?
-        Miért, mi történt múltkor? – kérdezte Netti érdeklődve, hiszen elképzelni se tudta, hogy mi lett volna a baj. Neki eddig egy rossz éjszakája sem volt. Persze, eddig mind Magyarországon.
-        Semmi olyan, amiről beszélni kéne – legyintett Kim, majd elgondolkodva nézett a testvérére, aki várta a válaszát – Wild Cat’s-re gondoltam.
-        Nem – vágta rá azonnal Jason – Oda biztos nem, te is tudod, hogy anyuék sose engednének el arra a helyre – tette karba a kezét, és szigorúan nézett. A magyar vendég csak nagy szemekkel nézett a testvérpárra.
-        Egyedül biztos nem – vigyorodott el – De egy báty erre jó, hogy megvédje a kishúgát és a barátnőjét – ugrott elé a lány, s beleugrott az ölébe, majd átölelte a nyakát – Ennyit biztos megteszel a testvérednek.

Nagy levegőt vett, és a hajába túrt. A hajába túrt, miközben felállt a húgát is ledobta magáról. Tudta, hogy ha ezt nem teszi meg úgy is talál más valakit, aki elmenne velük. Akiben a szüleik megbíznának.
-        Rendben, elmegyek veletek – sóhajtotta – Viszont! Nem flörtöltök minden pasival, akit ott megláttok. Megegyeztünk? – nézett mindkettőnkre – Kim, te tudod milyen emberek járnak oda.
-        Igen, jóképű fiatalemberek – kacsintott a külföldi barátnőjére, miközben a bátyja a fejét fogta, és legyintett – Nyugalom, minden rendben lesz. Nem fogunk fűvel fával lefeküdni a mosdóban. Akkor ma este egy kis koktél? – fordult Netti felé, aki bólintott hatalmas mosollyal az arcán. Amerikai huszonéves srácok. Egy a fene! Persze!
Fejében még mindig ott volt az előző barátja, akivel a gimi utáni nyáron szakítottak, még mielőtt idejöttek volna. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem hiányzik neki, és nem gondol rá minden nap. Ő tovább lépett, hiszen a saját szemével látta.
***
A délután maradék idejét az új szobájában töltötte valami elfogadható ruházatra törekedve, ami megfelelhet egy csajos estére, s nem tiltja meg, hogy amerikai férfiakkal ismerkedjen. Egy kis fekete ruha feküdt az ágyán egy nagy szőrmés kabáton, s lent a földön hozzá rakva egy fekete magassarkú. Mellette egy egyszerű, fekete farmernadrág egy kivágott, hosszúujjú, fekete felsővel, illetve egy ugyanolyan színű dzsekivel, és egy szimpla kényelmes cipővel.

A kezében egy estéji ruhát fogott, aminek alsó része fátyolos és rózsaszínes, miközben felül sötét, amikor kopogtak az ajtaján. Kim kukucskált be érdeklődve, hogy hogy áll a barátnője.
-        Még te se tudod, hogy mit vegyél fel, igaz? – mosolyogva nézett végig a szobán – Gondolkodom, hogy maradjak ennél a kék koktélruhánál vagy felvegyem a méregzöld pólómat – igazította meg a haját, amit a nap folyamán kivasalt.
-        Ha koktél ruhában leszek, akkor én is inkább az első összeállításnál maradok – mutatott rá, majd a lány bólintott egyet.
-        Rendben, akkor ez eldőlt – ugrott a nyakába, és mielőtt elment volna még visszafordult – Végre valaki, akivel bármikor el tudok menni egy bárba inni és beszélgetni – s ezzel indult is a szobájába.
Netti felhúzta magára a ruhát, aztán a fürdőszobában kifestette magát és a haját is kivasalta, ami jelenleg barna színben pompázik. Az idő során megvárta, míg megjelenik teljesen a természetes hajszíne, de tervezi befesteni.

Olyan este hat körül Jason türelmetlenül járkált fel-alá a nappaliban a lányokra várva. A szülőkkel lebeszélte a programot, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen azzal kezdte, hogy ő is velük megy. Előbb Antónia jelent meg lent teljesen felöltözve a fekete táskájával a kezében, amiben minden fontos dolog vele volt, amire szüksége lehet az éjszaka során. A srác, amikor meglátta egy pillanatra megállt és csak figyelte, ahogy lejött hozzá a lépcsőn.

-        Nagyon csinos vagy – mondta neki halvány mosollyal az arcán, aztán megjelent a húga ugyanolyan hosszúságú ruhában, és hasonló sminkkel az arcán. Nagyot sóhajtott – A szememet nagyon rátok kell szögeznem. Lehet, hogy el se hagylak titeket a bárban, mert még baj lesz.
-        Ha esetleg egy csapat érkezne, akik közül a csaj elterelné a figyelmedet, s négy pasi berángatna minket egy furgonba, arra az esetre eltettem egy sípot – vette ki a táskájából – Ezt a tizennegyedik szülinapomra kaptam tőle – mesélte a barátnőjének – Hasznos szerkezet.
-        Örülök, hogy még meg van – mosolyodott el Jason, és elindultak a kocsi felé, ahova végre beszállhattak, és útra indulhattak bele az éjszakába.



Share: