Előkészületek
Azt hiszik alszom, azt
hiszik nem hallok semmit, pedig ébren vagyok. Csukott szemekkel fekszem a
kanapén a nappaliban, miközben a tévében, ha jól értem, akkor az időjárás
jelentés megy. Egyszer csak megszólal a kávéfőzőgép hangja, aztán később
besüpped a lábamnál a garnitúra. Márk. Lefogadtam volna, hogy ő az, mert
kicsivel később elkezdi csiklandozni a talpamat. Szerencsére nem vagyok
csiklandós a lábamon. Az ismerős férfi ujjak érintése után finom női parfüm üti
meg az orrom. Izabella. A kávé valószínűleg gőzölögve pihen egy hatalmas
bögrében, amit jelenleg a kezében tarthat, mert erős koffein illatát is érzem.
-
Biztos, hogy alszik? – szólalt meg Iza,
miközben letelepedett a szőnyegre a fejem elé. Miután kényelmesen
elhelyezkedett belekortyolt a forró italba, s egy kellemes sóhajtás hagyta el
az ajkait – Én egy olyan pasihoz megyek hozzá, aki ilyen finom kávét tud
készíteni, vagy sokkal finomabbat… - harap a vastag, puha alsóajkába.
Fantáziálgat.
-
Mielőtt leírnánk a tökéletes férjedet –
hallottam meg a régi jóbarátom mély hangját, ami már párszor álomra hajtotta a
fejem – Nem hiszem. Ha jót akarsz magadnak és a pizsamádnak, akkor nem ülsz
oda, ahol a legkönnyebben rád tudja hozni a frászt.
Éreztem a tekintetét
magamon, aztán kis mocorgás után beállt némi csend. Nem kínos, csak a reggeli
órákban a lakásunkban általában még nem igen szoktunk felkelni. Emiatt
beszélgetni se szoktunk ilyenkor olyan sokat. Már azon voltam, hogy felkelek,
és az oldalamra is fordultam, de aztán újabb beszélgetés foszlányokat kaptam
el.
-
Szerinted mit fog gondolni erről? – és
legyezgetni kezdett a papírokkal – Nem kellene kicsit vissza fognunk magunkat?
Tudjuk, hogy szükségünk van a pénzre, s nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb
megoldás.
-
Ne hülyéskedj Márk! Ez egy tökéletes terv
a tavaszi szünetre, hiszen mindannyian ki vagyunk merülve, és szükségünk van az
utazáshoz. Ki kell kapcsolnunk az agyunkat, aztán lehet, hogy összeszedünk
mindhárman valakit az úton – kacsintott Bella, majd újabb korty a kávéból – Egy
gazdag idegen, akinek a legújabb kávéfőző gépe van az otthonában, és a
legfinomabb feketét készíti, amit még nem ízleltek az ízlelőbimbóim a
nyelvemen.
-
Megint elkalandoztál – csettintett párat
az orra előtt, majd megrázta a fejét, aztán felállt, s betakarta valamivel.
Meleg és kényelmes volt, de ez nem egy pléd volt. Kellemes illata volt – Jobb
lesz elmondani Mónikának minél hamarabb, mert pár óra múlva a gépen kell
lennünk.
Kipattantak a szemeim, és
azonnal körbe néztem a kis társaságunkon. Az osztrák-magyar barátom éppen a
hűtőt nyitotta ki és a szlovák-magyar barátnőm, pedig majdnem kiköpve az italát
tette a szája elé a bögrét. Szerencsére nem ment kifele az ital. Le tudott
csúszni.
-
Hogy mi van?! Mi indul pár óra múlva, és
hova?! – értetlenkedtem, aztán felfedeztem magamon Márk hatalmas pulcsiját, és
mielőtt elméláztam volna szerencsére Iza megelőzve válaszolt.
-
Azt akartuk mondani… - egy mély torokból
érkező köhintés félbeszakította, amivel korrigálta magát – Vagyis! Remek hírem
van! Ne tervezz semmit a szünetre, mert megyünk Vegasba! – pattant fel a
fotelből, és átölelt. Döbbenten néztem rá, aztán megfordultam, hogy lássam a
másik szobatársam arcát.
-
V-E-G-A-S – tátogtam lassan neki
értetlenül, és ő meg vigyorogva bólintott – Menjünk. Nyerjünk egy kis pénzt,
mert ránk fér! – csaptam össze a tenyerem, ahogy elengedett – Akkor irány pakolni!
-
Este nyolckor indul a gépünk – kiáltott
utánam Bella, de azt is épp, hogy hallottam.
Vidáman néztem szét a kis
szobámban, majd előkaptam a bőröndömet, s azonnal válogatni kezdtem miket is
vigyek magammal. Mostanában nagyon megszerettem magamon a piros színt, mert
kicsit különlegessebben érzem magam benne. A szín minden férfi tekintetét
bevonzva, és még karcsúsítanak ezek a ruhák magamon. Kicsivel később, ahogy
végre sikerült bezárnom minden cuccomat kitoltam a konyhába.
-
Útra készen! – húztam ki magam a
mackómintás pizsamámban, amikor feltűnt, hogy nem vagyunk egyedül. A szomszéd
férfi ült a kanapén, és kedvesen rám mosolygott, de inkább tűnt perverz
tekintetnek, mint barátságos szomszédhoz illett volna. – Hello, Tom – intettem,
és elindultam visszafele a szobámba, hogy azonnal felkapjak valami ruházatot,
amiben egy repülőutat képes leszek végig ülni.
-
Nem is akarok tovább zavarni – állt fel,
majd elindult kifele – Jó utat nektek! Ha valami gáz van pótkulcs nálam van –
kacsintott, és kiment. Izabella csak legyintett, hogy hagyjam csak ennyiben,
mert semmi lényegre törőt nem közölt velük.
Kiráz tőle a hideg
mindig, amikor találkozunk. Lehet van köze ahhoz, amikor az első találkozásunk
a liftben volt, és egymásnak estünk? Mentségemre szóljon. Részeg voltam, és ő
se volt túl józan, illetve, ha eszénél is volt, akkor kihasználta az
állapotomat.
Az nap este nem kerültem
vissza a szobámba, mert az éjszakát eggyel odébb töltöttem. Azóta inkább
igyekszem kerülni, és az utóbbi hetekben szinte el is feledkeztem róla. Egészen
mostanáig. Tudják a többiek is a kis közös múltunkat Tommal. Izabella nem érti,
hogy mit érzek pontosan, Márk azóta úgy akar vigyázni rám, mintha az övé
lennék. Igaz, hogy jártunk pár hónapig, majdnem egy évig, de megegyeztünk, hogy
barátok maradunk. Csak néhány közös részeg pillanatainkat hadd felejtsem el!
Kívánom ezt, de valóságban nem akarok megválni tőle.
*
- Bell! Itt a taxi! Nem a
szörnyed jött el érted – kiabáltam be hozzá a fürdőbe, s dübörögtem rajta, mert
már egy órája mosdóba kell mennem, és egész nap leittam két liter folyadékot.
Már-már úgy érzem robbanni fogok – Kérlek, csak engedj be, ha nem fog zavarni,
hogy én elengedem magam a vécén! Mert már az se érdekelne, ha Márk is bent
lenne.
- Nyugalom – fordította
el a kulcsot, és egy pillanatra elfelejtettem hova akarok menni, mert az előttem
álló személy, mintha nem is a legjobb barátnőm lenne. Nagy, göndör fürtök
súrolták a vállát, miközben egy farmerruha volt rajta, ami kissé szűk volt rá.
Nagyon ritkán veszi fel ezt a ruhát, mert ezt az ex barátja vette a
szülinapjára, mikor háromévesek voltak. Mellesleg vagy tíz centivel magasabb
volt nálam.
Felnéztem rá, és
elrohanva mellette berontottam a fürdőbe. Az ajtó túloldalán volt már, amikor
megszólalt – Ha a legjobb barátnőm nem ismer fel, akkor mit reagálhatnak a
pasik, akik Vegasba mennek eljátszani a pénzüket? – harapott az ajkába,
ilyenkor mindig beindul a fantáziája, s minden mocskos dolgot maga elé képzel.
Szerinte minden okkal történik meg, meg nem is. Lezuhanhatunk a repülőgéppel, s
nem is. Elrabolhatnak minket Vegasban, s nem is. Akik, pedig élik az életüket,
még ha csak aprókat lépve benne, már azok kész hősök, hiszen megmertek olyat
tenni, amiben lehet, hogy valaki már belehalt.
- Hát, az biztos, hogy
nem egy repülői útra vagy öltözve – nevettem fel, miközben hirtelen kintről meghallottam
Márk ijedt hangját, amire röhögni kezdtem – A rúzs a kulcsod, igaz? – kiabáltam
ki, mert már tudtam, hogy szegény haverom menekül a pusziktól – Na, menjünk! –
léptem ki hozzájuk, és kitoltam mindkettőt a lakásból, amit bezártam magam
mögött – Jövünk Vegas! – rohantam le a sofőrünkhöz, aki kivitt minket a bécsi
repülőtérre.