Ljubezen - 4. fejezet

Hamarosan találkozzunk!

2020. 05. 31. péntek, 6:00

Reggel mindenki azonnal felkelt már korán, hogy a boltokat megtámadják, és az aznap esti bulira felkészüljenek. A felosztásokat a fiúk állították össze, amibe a lányok már nem nagyon tudta beleavatkozni, mivel a másik kettő azonnal elviharzott az italboltba, és neki álltak meghívni pár értelmes embert. Ezáltal Dórira és Monára maradt a főzés, a takarítás, a bevásárlás. Azonnal elviharoztak a kis élelmiszerbe, ahol szinte az egész boltot megvették, majd a lakásban állították össze a mini szendvicseket, a gyümölcssalátát, és még pár édességet is beszereztek.

Miközben eltettek minden törékeny, értékes tárgyat a nappaliból és a konyhából akkora már meg is érkeztek a többiek szatyrokkal a kezükben, amikben mind alkoholos ital volt, de találhattak benne kólát, fantát vagy éppen valami gyümölcslét. A vendégeket este nyolcra hívatták, addig már mindennel elkészültek, és még a felettük lévő tetőtéri teraszt is feldíszítették. Az utolsó vendég tízre meg is érkezett, majd éjfél előtt pár perccel Dóri felsétált a tetőre, hogy egy kis friss levegőt szívjon a már ember szagú területből, mert a nyitott ablakon keresztül is nehezen mentek ki a szagok. Leo már ott állt a korlátnak támaszkodva, és kifelé bambult a táj felé. Odalépett mellé a lány, és felnézett rá.

-        Te mikor mész haza? – kérdezte halkan, mire a fiú megrezzent a lány hangjára, és lenézett rá mosolyogva.
-        Ma hajnalban jön értünk a taxi – felelte nagyot sóhajtva, és megfordult, majd végig nézett a magyar lányon, aki a haját birizgálta – Te?
-        Holnap kora délután indul a gépem, szóval reggel sok szemetet kell, majd felszedegetnem Monával – bólogatott, majd felnézett Leo szemeibe, amik szürkés kéken világítottak a halvány filmben.

Minden lassan történt, ahogy egymás felé közelítették arcaikat, végül forró csókban forrtak össze ajkaik. Ekkor tűzijáték gyulladt ki a háttérben, amire mosolyogva fordultak az ég felé. Leo átkarolta a lányt, és magához vonta, majd adott a fejére egy puszit, amikor megjelentek a többiek is. Mindenki az előadásért érkeztek, s kaptak egy hatalmas hírt is mellé. A két fiatal kinyilvánította szerelmét egymásnak, amit most a többieknek is megmutatnak.

-        Négyes randik? – csillant fel Lucas szeme, ahogy leesett neki a dolog, amit lát, és a barátnőjére pillantott, majd a lakótársaira.
-        Persze, az hiányozna mindenkinek – nevetett Mona, majd elgondolkodott – Talán nyár után, akkor biztos összegyűlik pár izgalmas tény köztünk – vigyorgott ő is, és a két kupidó kuncogni kezdtek – Mi az?
-        Nem is tudjátok mennyire egymásnak vagytok teremtve – felelte Dóri, majd csoportölélesben fonódtak össze a karjaik, amibe pár részeg vendég is csatlakozott. Néhányan rémülten menekültek a hatalmas „szörnyetegtől”, ami nem volt más, mint a tűzijáték maga.


2020. 06. 01. szombat, 3:00

-        Mikorra kérted a taxist? – kérdezte végül Lucas a kanapén ülve egy kávés pohárból iszogatva az italt.
-        Négyre – felelte sóhajtva, ahogy kivonszolta a cuccaikat a szobájukból – Addig segítünk összepakolni – ajánlotta fel, amikor Mona visszatért az emberek kirúgásából. Mindenkit egytől egyig kidobott nem érdekelve, hogy idekint mi történik velük, haza találnak-e egyáltalán, de talán nem lesz ilyen probléma.
-        Biztos? – vett elő Dóri egy szemeteszsákot, és elkezdte összegyűjteni a szemetet szelektív szerint – Hosszú út áll előtettek.
-        A repülőn is tudunk aludni, főleg a haverom, Mr. Hork – nevetett fel, és ránézett a legjobb barátjára, aki értetlenkedve nézett fel rá, majd Mona is bólogatni kezdett.
-        Biztos nem hallod, mert általában hamar elalszol, de olyan hangosan horkol, hogy füldugóval kell elaludnom, ahhoz, hogy egyáltalán le tudjam hunyni a szemem – adott a barátjának egy puszit – Majd elmész orvoshoz, igaz?
-        Elintézem – jelentette ki Leo azonnal – Mire visszajövünk biztosan állíthatom, hogy ez a gyerek nem fog többet felhorkantani minden egyes percben.

Jó hangulatban teltek el az utolsó percek, ameddig a fiúkért nem jöttek, aztán búcsúzkodás után a lányok elvonultak aludni. Hatalmas volt a csönd, az üresség. Mindketten csak feküdtek az ágyban, és a plafont bámulták. Felsóhajtva szólalt meg végül Mona.

-        Tényleg nehezek lehetnek a távkapcsolatok, de legalább a suli összetart minket, ami nyáron nincs – túrt a francia lány a hajába – Te mit csinálsz majd?
-        Dolgozni fogok animátorként Németországban – feleltem mire a barátnője azonnal rámeredt – Ha gondolod megkérdezem jöhetsz-e – mosolygott rá – Egész nyáron fog tartani. Június 29-én fog indulni a gépem.
-        Az nagyon jó lenne, ha szólnál a nevemben. Van animátor tapasztalatom. Franciaországban csináltam egy-két évig a gimnázium utolsó éveiben – mesélte, aztán lassan lehunyták a szemeiket, majd mély álomba zuhantak, amiből csak az ébresztő tudta őket felkelteni, hogy indulás a reptére, mindjárt jön értük a sofőr.


Mona vissza Franciaországba, Dóri Magyarország felé haladt. Öleléssel búcsúzkodtak el, majd felszálltak a gépekre, és elindultak két külön irányba. Egyedül. Viszont nyáron, így is úgy is találkozni fognak Németországban.
Share: