Hiba - 1. fejezet

Vedd észre

Minden reggelem hasonlóan telik. A megszokott tempóban elkészülök, s ugyanakkor minden nap munkába indulok. Ez a nap, viszont egy hétvégére esett. Vasárnapra. Ilyenkor éppen hová siettek? Amióta itt lakom, ennél a közösségnél az egyik szomszédom a legjobb barátnőmmé nőte ki magát. Panka az a személy, akivel hétfő előtti napon összeülünk ugyanabban a kávéházban, hogy kibeszéljük a többieket, a gondjainkat és pletykákat juttassunk el a másikhoz. Ezek a kedvenc szakaszaim a hetemben, bár a tesztelések sem unalmasak, de néha már monotonnak hatnak rám. Mindenféle applikációknak vagyok az első olyan emberre, aki elmondja a véleményét az adott programról. Nem kell ehhez semmi programnyelvi tudás, csak megfigyelés. Tudnod kell, hogy élvezed-e, mit akarsz változtatni rajta és határozottnak kell lenned, mert, ha nem, akkor nem fognak meghallgatni, vagy egy teljesen más ötlettel állnak elő.

Elindultam lassan kifelé a lakásomból, s mivel nem működik a ház liftje már vagy négy hónapja kénytelen vagyok azóta a négy emeletet lesétálni oda-vissza. Magamban gondolkodva lépteket hallok, amik szemből érkeztek felfele. Hirtelen egy srác viharzott el mellettem egy dobozzal a kezében. Azt hiszem nem vehetett észre, mert éppen, hogy félre tudtam ugrani előle, mielőtt félrelökött volna. Utána néztem, de végül eltűnt a szemem elől, én meg késésben voltam. Már öt perce ott kellett volna lennem az asztalunknál, ezért szedni kezdtem a lábaimat. Ahogy gondoltam a barátnőm már ott ült egy kávét szürcsölgetve. Kihúztam az előtte lévő széket, és elhelyezkedtem rajta, amikor felnézett a gőzölgő italból elmosolyodott.

-        Hamarabb érkeztem, hogy… - kezdett mentegetőzni, de akkor a kedvenc pincérünk odajött hozzánk, és átnyújtott egy cetlit Pankának, aki vigyorogva tette el a táskájába – Ez túl könnyen ment – túrt a hajába kuncogva, ahogy a férfi fenekét figyelte, miközben távolodott – Na, mit akarsz mesélni a szomszédodnak?

-        Semmi érdekes nem volt ezen a héten, azonkívül, hogy Balogh úrnak megszületett a második unokája – bólintottam – S ugyanúgy veszik fel rohamüzemmódban az új dolgozókat mindenhonnan.

-        Érdekes – bólogatott – S van köztük jóképű, fokhagyma popsis dolgozó? – harapott az ajkába, amire nevetve megráztam a fejem – Na, mindegy – legyintett – Nekem annál jobb volt. Nem rég költözött a házba egy fiatal srác, olyan velünk egy korú, és a leghelyesebb fiú az egész országban. Esküszöm imádnád! Fejlesztőként dolgozik egy cégnél. Magabiztos, okos, intelligens és ami számomra a legfontosabb, hogy tudja mit akar – helyeselt a lány előtte vörös, rövid hajával játszva – Tetszene.

-        Mióta lakik nálunk? Nem nagyon láttam új lakót. – S, ekkor ugrott be a reggel látott idegen férfi, aki vakon rohant el mellettem fel a lépcsőn egy hatalmas csomaggal.

-        Én is a postaládáknál találkoztam vele, aztán egy buszra várakoztunk, és ahogy a mesékben összeismerkedtünk, de nem akarok tőle többet, mert szerintem neked jobban állna egy ilyen pasi, szóval átengedem.

-        Köszi, hogy átengeded, és visszafogod magad – nevettem fel, majd a szőke hajamba túrtam – Megint kupidót akarsz játszani?

-        Nem, mert én tudom melyik cégnél kapott állást – vigyorgott, de nem értettem – Te is meg tudod hamarosan. – Ekkor rendeltem egy limonádét, majd tovább hallgattam mit tervezz a pincér fiúval az első randin, s tudtam előre, hogy mindent meg fog vele valósítani.

A baráti csevegés után elindultunk visszafele az épületbe. Az előtérben felfedeztem, hogy erre járt a postás, és dobott be levelet nekem is. Vidáman fogtam magamhoz a borítékokat, aztán felrohantam a lakásomba elköszönve Pankától, aki még várni akart odalent egy kicsit. A konyhapultra ledobtam leveleket, amiket egy késsel nyitottam fel. Mosollyal az arcomon olvastam el őket, mivel három mind családon belül érkezett, viszont volt egy díszesebb is köztük valaki mástól.

Meg tudtam, hogy a szüleim júniusra Európai utat szerveztek, amit kettesben szeretnének tölteni. A bátyám egy kisebb dobozt is feladott apró csemegékkel, amiket a legutóbbi utazásáról hozott haza, és küldött egy képet a kis csöppségekről. A húgom, pedig értesített arról, hogy van két jegye a három hónap múlva megrendezésre kerülő egyik színházi darabra. Örülök, hogy gondolt rám. Aztán a negyedik egy esküvői meghívó volt, ami egyik gimnáziumi barátnőmtől érkezett. Móni férjhez megy? Döbbenten olvastam el az időpontot, és azonnal kitettem a hűtőmre. Az egyik koszorúslánynak nevezett ki, aminek nagyon örültem, viszont fogalmam sincs kit vihetnék magammal, mert vihetek egy plusz vendéget. Mosolyogva néztem ki az ablakon, s ahogy lenyugodott a nap úgy éreztem holnap valami fel fogja forgatni az életemet, de az nem tudtam, hogy ez a valami, inkább egy valaki.

Reggel az ébresztőmre azonnal kipattantam az ágyból, ami sosem szokott előfordulni. Perceken belül a konyhában ettem a rántottámat, amit gyorsan elkészítettem. Azt hiszem készen álltam ehhez a hétfőhöz, de fogalmam sem volt mi fog rám bent várni. Ugyanis a főnököm irodájába beérve egy sráccal találtam szembe magam, aki éppen kifelé tartott a szobából.

-        Orsolya! – kiáltott fel nagy mosollyal az arcán Balogh István az asztala mögül, majd gyorsan felállt – Hadd mutassam be az új fejlesztőnket, aki nem rég jött vissza Amerikából. Boldizsár.

A fiú felé néztem, majd kezet ráztunk egymással, amit hosszú perceknek éreztem, ahogy a szemeimet figyelte közben. Egy idő után a vezető folytatta, és elengedtük egymást.

-        Hogy áll a legújabb szerzeményünk eredménye? – kérdezte, és azonnal kapcsolva előkaptam a mobilt a papírjaival együtt.

-        Nem volt rossz, de néha egy idő után lefagyott, és kilépett, aztán nem lehetett újra belépni vele, csak miután újra indítottam a készüléket – feleltem, s István bólogatva mutatott az új dolgozóra.

-        Szeretném, ha az én applikációmat is tesztelné a hétnek a végére – nyújtott át egy idegen telefont, és megrökönyödve néztem fel sötét zöld szemeibe, amibe belelógott sötét barna haja.

-        Ó. Oké – vettem át, majd megnyitottam a játékot, ami grafikában nagyon szép volt, majd a főnököm megköszörülte a torkát – Igen, megyek! – vettem észre magam, és kiviharoztam. A férfi megállt mellettem, és a fülembe súgta.

-        Rajtad múlik a jövőm a cégnél – ejtette ki lassan a szavakat, majd ellépve mellőlem elindult a helyére, amit én is megtettem tíz perccel később, mert tudtam megmozdulni sem. Ha nem tetszik, akkor megy vissza oda, ahonnan jött? Ha imádom, akkor minden rendben lesz, igaz? Lehet, hogy csak ugratott. Reménykedem benne.

Ebéd időben futottunk újra össze a munkahelyünk legközelebbi éttermébe megy minden dolgozó. Nem is csodálkozom rajta, hogy ő is ide tévedt, és igazság szerint nem is bánnom. Meglepetten figyeltem, ahogy kihúzza a mellettem lévő széket, és leül rá.

-        Ugye, nem zavarok? – kérdezte meg gyorsan illedelmesen, de megráztam a fejem, és rövid, szőke hajamat a fülem mögé tűrtem. Miért is vágattam le? Sóhajtva kaptam be egy falat tésztát, amit észre is vett – Most olyan nyomott lett a hangulatod – nevetett fel – Hogy tetszik a játék?

-        Hmm, mi? – kérdeztem megint, mert éppen bambultam az asztal közepén álló virágcsokorra, amikor felfogtam a kérdését – Eddig nem nagyon volt időm, régebbi játékokat néztem újra – vallottam be, majd bólintott.

-        Nagyon szívesen kiadnám a piacra majd, de Balogh úr figyelmeztet, hogy először neked mutassam meg, mert te vagy a legjobb tesztelő itt – nézett mélyen a szemeimbe, és melegség támadt fel bennem, biztonság érzett.

-        Ez biztató. Péntekre lesz eredményem – feleltem, s innentől nem igen beszéltünk többet.

A nap végére akadt még egy nagyobb meglepetés, amikor ugyanarra jött hazafelé, amerre éppen én mentem. A kapu előtt torpantam meg, és feléje fordultam.

-        Követsz engem? – néztem rá gyanúsan, ami mosolyogva megrázta a fejét.

-        Szeretnéd, ugye? – nyitott be az ajtón, s utána siettem – Most költöztem be ide olyan három hónapja, eddig nem sok szomszéddal sikerült találkoznom.

-        Te vagy az új lakó – esett le nekem is fel felé haladva, amivel majdnem leestem a lépcsőn, de szerencsére időben megkapaszkodtam a falban.

-        Pontosan az ötödik emeleten. Azt hiszem a pizzámra fognak a futárok köpni – túrt a hajába szórakozottan – Te?

-        Negyedik emelet – feleltem – Velem már előfordult, de szerencsére csak a dobozára merészelte.

-        Reméltem is – borzolta össze a hajamat röhögve, aztán felsétáltunk, miközben mindenkiről valamennyit mondtam. Pankáról nem igazán kellett, mivel őt jól ismerte, ahogy gondoltam – Furcsa lány igazság szerint. Mond meg az igazat mennyire érdekli őt a férfiak? – Elröhögtem magam, mert nem tudtam elképzelni mégis hogyan viselkedik, ha azt hiszi róla, hogy a lányokra bukik.

-        Csak foglalt a kicsi szíve – feleltem törölgetve a könnyeimet – Ha jól tudom ma este lesz az első közös randevújuk, bár a kávéházban már találkoztak párszor itt-ott. – Ekkor a kulcsomat előhalásztam a zsebemből, és elkezdtem kinyitni, de Boldi nem mozdult mellőlem.

-        Szóval, akkor jó éjszakát – intett, és mosolyogva visszaintegettem neki.

-        Aztán ne, hogy kedved támadjon táncolni a fejem fellett – üzentem neki – Aludni akarok – ásítottam egyet a szám elé kapva a kezem.

-        Szólj, ha hirtelen rémálmod lenne – kacsintott, és eltűnt a fordulóban.

Vigyorogva mentem be a lakásba, s ledobtam magam a kanapéra, amikor nagyot ugrottam, ahogy először egy villámot fedeztem fel az ablakomon kinézve, aztán dörgött egyet. Nagy levegőt véve elkezdtem készülődni az esti filmezésre. Magam mellé helyeztem a telefont, amit Boldizsár adott át, s hirtelen az akadt lefekvésig a kezembe.

A hét nagyon gyorsan eltelt, s egyre közelebb kerültünk egymással Boldival, akinek a játéka egyre jobban tetszett, de voltak benne hibák. Nem is kevés, viszont az ötlet igazán egyedi, sosem láttam még ehhez hasonló applikációt, viszont a hibák gyűltek fel folyamatosan, és péntekre gyomorgörccsel mentem be dolgozni. Nem találkoztam össze vele reggel, és féltem bemenni a cégvezetőjéhez leadni a véleményemet róla. Ott ült bent, amikor az üvegajtó elé értem, s bekopogtam. Mindketten rám meredtek, az egyikük halvány mosollyal az arcán, míg a másik fáradt tekintettel masszírozta halántékát.

-        Rendben, akkor ezt még megtárgyaljuk – fejezte be Balogh, majd felém fordult – Na, és te? Mit gyűjtöttél össze róla? – kérdezte, én meg remegő kezekkel tettem le a dolgokat az asztalra – Na, mi az Orsolya? Elvitte a nyelvét valaki?

-        Nem – vágtam rá azonnal, és megráztam a fejem – Csak úgy éreztem a munkába befele menet, mintha figyelnének – hazudtam be valamit, amire felhúzta a főnököm a szemöldökét, de megvonta a vállát.

-        Kemény kritika – olvasott bele, majd Boldizsárra nézett – Lehet, hogy kérdőre vonom az állásodat, de áthelyezhetünk máshova, mert nem vagy rossz, csak talán ide nem biztos, hogy szükségünk lenne rád – mélyedt el az írásomban.

A srác nem nézett, én meg azonnal kirohantam az irodából, de a sarkon megragadta a karomat, és maga felé fordított. Erős, de a tekintette jobban izgatott jelenleg. Haragosan figyelt engem, miközben ajkamat harapdáltam, hogy most éljem túl ezt. A munkát tényleg elvesztheti miattam? Rosszul éreztem magam, s hirtelen érezni kezdtem, hogy gyengébben kezdi fogni a kezem, majd leengedni magunk elé. Kezébe veszi az ujjaimat, és a falnak dönti a vállát. Nem enged el. Követtem a példáját, a fejem a mellkasának döntöm, szememet lehunyom. Mellettünk elhaladnak nagyjából hárman csendesen, aztán léptük halkulni kezd, majd felnézek később rá.

-        Sajnálom, én… - motyogtam, de szabad kezével letapasztotta az ajkaimat, én meg nagy szemekkel néztem rá, mert nem értettem mit akart ezzel elérni, de aztán leesett, hogy ne beszéljek.

-        Kapni fogok egy hétvégét, hogy javítsak a hibákon, s ha azután hiba nélkül visszaadod a játékot eljössz velem vacsorázni jövő pénteken – suttogta, én meg lefagyva álltam ott előtte. Elengedve lépett el tőlem, majd megfordult, és elsétált nyugodtan vissza az irodába, de előtte visszafordult felém – Ja, és ha nem tetszene, akkor örökre eltűnők az életedből – tárta szét a karjait, aztán eltűnt az ajtó másik oldalán.

Tudtam, hogy az év játékát készül elkészíteni, aztán kirakni a nagy világba, hogy mindenki megtapasztalja mire képes Hajdú Boldizsár igazán. Felnéztem a plafonra, aztán megindultam az asztalom felé, hogy végezek a papírmunkáimmal, aztán a hétvégére kapott teszt telefonon próbáltam ki a két héttel ezelőtti játékot. Most már sokkal jobb, de még mindig akadtak benne kisebb gondok. Vasárnap elmaradt a barátnős beszélgetés valamilyen gyenge indokkal a Panka felől, de igazság szerint kimozdulni se volt kedvem nem, hogy összefutni a lépcsőházban Boldival. Éreztem, hogy másnap nagy dolog lesz, én meg pénteken kettesben töltök vele egy estét.