Hiba - 2. fejezet ~ Baráti történetek

Vége a játéknak

Ahogy gondoltam hétfőn a munkahelyen mindenki engem figyelt, ahogy végig sétáltam a helyemre, s lepakoltam. Natália, Balogh úr titkára szólt, hogy vár engem. Kissé fáradtan becsoszogtam a szobájába, ahol természetesen ott állt Hajdú is, és éppen valamit magyarázott nagy beleéléssel.

- Ez fantasztikus! – kerekedett ki a szeme a főnöknek, én meg nem értettem semmit, amikor észrevettek végre rám szegezték a tekintetüket – Neked is ki kell próbálnod – nyújtotta át a telefont, és ránéztem a képernyőre, amin a játék volt. Minden más volt szinte rajta, és alig hittem a szememnek, hogy a hibákat egy hétvége alatt kijavította – Ne, hogy azt várd, hogy most eltanácsoljalak innen valahova máshova – felelte Boldizsárnak, aki kíváncsian figyelt közben engem.

- Mennyi időt kapok megnézni a játékot? – kérdeztem érdeklődve, majd a kezembe nyomott egy halom papírt, ami egy gémkapoccsal volt összekapcsolva.

- Péntek reggelre várlak az ajtóm előtt – kacsintott rám, én meg döbbenten néztem utána, miközben a vezető ott vigyorgott mögöttem. Boldi még visszafordult, mint mindig – Kezdj el játszani!

Szótlanul mentem vissza az asztalomhoz, majd elkezdtem nézegetni a papírokat, amiken csak az elején volt szó a játékról, a másik fele személyes kérdések voltak rólam. Mintha, így akarna megismerni. Nevetve túrtam a hajamba, de nem töltöttem ki azokat a kérdéseket. A játékkal viszont napokig el voltam, imádtam, alig tudtam letenni. Azt hiszem elkészítette a világ legjobb applikációját, mert mindig valami új van benne, remek grafikával rendelkezik, és rendkívüli sztorija van.

Eljött a péntek, a 29. szülinapom napja is egyben. Május ötödike, és én teljesen transzba estem egy játék miatt. Tudtam, hogy most vissza kell adnom, majd este elmenni vele valahova. Tudja egyáltalán, hogy ma számomra egy nagy nap van? Egy sötétkék ruhát vettem magamra harisnyával és egy fekete körömcipővel. Örültem annak, hogy a januáron levágott hajam nőtt legalább pár centit, mert sajnos megbántam azt a rövid hajamat. Visszakívántam a régit, a hosszabbat. A munkahelyre beérve még semmi sem lombozta le a kedvemet, sőt ahogy a lifttel felmentem a harmincadikra körbe nézve senkit nem találtam sehol. A lámpák leoltva, így nekem kellett mindent felkapcsolnom. Sehol senki. Balogh irodájába bekopogva hirtelen kinyílt az ajtó és Boldizsár jelent meg. Becsukta maga mögött az irodát, majd a falhoz tolt óvatosan. Közel hajolt hozzám, s egyenesen a szemeimbe nézett.

- Vége a játéknak – mosolygott rám, ahogy látta, hogy a kezemben szorongatom a mobilt. Lassan kivette, és megsimogatta az arcomat – Akkor ma este, remélem nem gondoltál előtte hazamenni, mert túl sűrű a mai napod – húzott be Balogh úr irodájába, ahol a munkatársak és köztük a vezető is egyszerre ordította el magát.

- Boldog szülinapot! – Én meg nagyot ugorva néztem körbe mosollyal az arcomon.

Egy hatalmas, kék mázas torta várt rám a korommal a tetején. Lehunytam a szemeimet, és azonnal tudtam mit kívánjak, mert úgy éreztem mi hamarabb teljesülni is fog még a mai nap folyamán. Mit tervezett még? Pár órát eltöltöttük odabent a szobában, aztán mindenki ment a maga dolgára, de engem nem engedtek. Egész végig Boldi maga mellett tartott vagy a közelében, és tekintetével figyelt. Igazság szerint örülök annak, hogy végül egy kis kihívás elé állítottam. A hibák hoztak minket össze közelebb? A főnököm, István azonnal kijelentette, hogy menjek innen. Nem örökre maradok még a húszas éveimben, viszont egy limuzin várt lent az épület előtt. A mellettem álló srác egyáltalán nem lepődött meg, sőt együtt be is szálltunk, ahol Panka ült benne a pincér fiúval.

- Orsi! – ölelt át, majd bemutatott a férfinak – Marcell, ő a barátnőm, akivel olyan sokszor láttál a kávéházban – mesélte, majd pezsgőt bontva utaztunk kiállva a kocsiból.

Remek érzés volt, ahogy egész nap vigyázott rám, főleg, amikor végül megérkeztünk ebédre egy étterembe. Délutánra, pedig tovább utaztunk csak mi ketten, elvileg Panka csomagolt nekem el ruhát, mikor elmentem a munkába, akkor gyorsan összedobta nekem a holmikat.

- Miért csináltad ezt? – kérdeztem kíváncsian miután ellenőriztem a táska tartalmát, és megelégeltem – Miért szerveztél nekem ennyi mindent? Pankától tudtad, hogy ma lesz a szülinapom?

- Azt hiszed, hogy nem vettelek észre a lépcsőházban, mikor elrohantam melletted a dobozzal a kezemben? Amióta beköltöztem egy rövid időre mindig találkoztunk egymással, és mindig akartam köszöni, mondani neked valamit, de vagy te rohantál, vagy én. Örülök, hogy sikerült lelassítani az időt – húzódott közelebb hozzám. A sofőr időközben felhúzta az elválasztós ablakot, amivel nem hallotta ki a beszélgetéseinket. A zene lehalkult, hogy ne keljen ordibálnunk.

- Köszönöm – feleltem halkan – S tényleg lenyűgöző alkalmazást gyártottál.

Ebben a pillanatban észrevettem, hogy ajkaimat figyeli, majd felém hajolt, és óvatosan megcsókolt. Nem húzódtam, sőt ő maga is érezte, hogy ennek nem lesz vége még most. Ledöntött a műbőr, fekete ülésre, és felém hajolt, amikor hirtelen fékeztünk. Leesett a földre, én meg egy kicsit a sofőr mögötti falhoz csapódtam, a szoknyám, pedig fel. Vörös fejjel rendeztem magam, miközben láttam, hogy ő kaján vigyorog. Beletúrtam a hajába nevetve, és a táskákkal a kezemben indultam kifelé a kocsiból. Megjöttünk egy szálloda elé. Tíz csillag virított rajta, ahova csak az igazán tehetős emberek mennek.

- Mennyit fizettél ezért a napért?! – tettem a szám elé a kezem az ámulattól.

- Apám vezeti ezt a szállóda láncot, szóval semmit – tárta ki a kezét, majd kifizette a sofőrt, aki tovább ment – Beljebb kényelmesebben el tudsz helyezkedni – nyomott puszit az arcomra, és a maga cuccát a vállára dobta.

Elindultunk befele. Minden volt itt, amit csak kívánhattam, s ami a legfurcsább, hogy egy luxus lakosztályt kaphattunk direkt a romantikázóknak készítve, mert szív alakú ágy volt a kis nappali után beljebb. Nevetve ugrottam a nyakába, és csókot nyomtam ajkaira.

- Nem tudom elégszer megköszöni – néztem mosolyogva rá.

- Ma este talán lesz alkalmad kárpótolni – nevetett fel, amire vállon ütöttem, de aztán a vállába fúrtam a fejemet – A vacsora, pedig egy óra múlva érkezik – jellentette ki. Nem hittem el, hogy így töltöm az idei szülinapomat Vele.