Játék - 2. fejezet

A sorok között

Eltelt pár nap azóta, hogy Niki nyert a pókerben, hogy Arnold játszott neki az idősek otthonában. Az előadás napjáig, pedig még egy nap volt hátra. A srác ideges volt, mert az a nap neki a jövőébe fog kerülni. Egyetemi tanárok jönnek megnézni, és vagy kap ösztöndíjat vagy nem. Odadobják neki a lehetőséget, esetleg szó nélkül lelépnek. A lány tudta mennyire fontos ez neki, főleg, hogy az anyja is idegesen járkált fel s alá. Mindennek passzolnia kellett. Az nap nem számítottak látogatóra, mégis valaki állt a kapuban, aki benyomta a csengőt. Nikit kereste. A lány rövid, pizsama nadrágban és hosszú, egyszerű valamilyen együttes logójával ellátott pólóban lépett ki a ház elé. Az idő melegebb volt már, érződött, hogy hamarosan beköszönt a nyár.

-        Arnold! – kiáltott fel, mert nem számított rá, hogy most találkozni fog a sráccal, miközben pizsamában, lefagyva állt a fiú előtt a másik fél megköszörülte a torkát. Őt is ledöbbentette a lány alul öltözete, de jó értelemben.

-        Van időd segíteni átvenni a szöveget? – kérdezte, és a hajába túrt – Vagy zavarok? – kérdezte teljesen belepirult abba, hogy talán rosszkor zörgetett.

-        Nem zavarsz, dehogy – mosolygott végül a lány, beljebb engedte a barátját, miközben bementek a házba – Gyorsan… átveszem a ruhámat, és… addig nyugodtan várj meg a nappaliban – ajánlotta fel Niki – Anyukám van csak itthon, akit már ismersz.

El is rohant a szobájába, ahol gyorsan magára kapott egy sötét szürke melegítő nadrágot és egy fehér, pántos felsőt, aztán elindult kifelé, miután a haján is gyorsan átvitte a fésűt.

-        Itt vagyok – bújt bele a papucsába, majd beengedte a fiút a szobájába, ahol még előtte gyorsan elpakolt pár zavarba ejtő holmit – Melyik részben vagy bizonytalan?

-        Őszintén? Az egészben… – ült le a lány székébe, majd elővette a táskájából a szövegkönyvet, és felnyitotta – Ezt a részt átnézhetnénk.

A válla fölött átnézett a lány, és bólintott. Átvette a könyvet, hiszen a fiú tudta a sorokat. Leültek mindketten az ágyra. Niki törökülésbe helyezkedve kezdett bele.

„Mit keresel itt Thomas? Megbeszéltük, hogy csak egyszeri alkalom volt. Te mész Svájcba, én, pedig férjhez, azután Norvégiába. Nem szabadna itt lenned, ha Chris meg tudja, hogy itt jártál…”

„Kitekeri a nyakamat. Tudom” – lehajtott fejjel kezdett bele, majd később folytatta, miután nagy levegőt vett – „Látnom kellett téged, még utoljára, mielőtt elmegyek. Örökre.”

„A tűzzel játszol”

„Az lettem, aminek akartál, hogy válljak. Az voltam, akibe beleszerettél, és az leszek, akit végképp nem szeretnél, hogy legyek.”

„Miket beszélsz? Megbeszéltük, hogy barátok. Semmi több.”

„A barátok… élvezik…”

Itt megakadt, majd a hajába túrt, mert egy csók jelenet következett. Niki felnézett a forgatókönyvből, és kicsit el is pirult, ahogy a srác szemébe nézett.

-        Szóval itt megcsókolom a lányt… vagyis Thomas megcsókolja Isabella-t, ami egyben az utolsó is lenne, viszont tudjuk, hogy végül nem ez lesz a vége – felelte, és Niki végül odahajolt hozzá, és a szájára adott egy puszit.

-        Így megfelel? – kérdezte, miközben a fiú próbálta fel fogni mi történt, aztán közelebb húzódott a lányhoz, s egy hosszabb puszit, szinte már csókot lehelt az ajkaira – Folytathatjuk? – suttogta a lány hevesen dobogó szívveréssel.

„Leállok, ha leállítasz” – suttogóra fogta, szinte érezhették egymás leheletét, ahogy a fiú a lány tekintetébe nézett, ahogy a másik fél a szöveget bújta.

„Tudod, hogy nem lehet” – tolta el magától a fiút – „Nem jelentettünk egymásnak semmit. Ezt te is tudod… én is tudom…”

„Nem vagy túl jó színésznő ahhoz, hogy ilyenkor az érzéseidre póker arcát tegyél. Látszik minden rajtad. Ezért nem akarod, hogy ott legyek az esküvődön, mert félsz, hogy elrontanád azt, amit várnak tőled. Én nem várok el tőled semmit.”

„Tudom, és sajnálom”

-        Isabella kitárta az ajtót, és várta, hogy Thomas kimenjen a szobából. Amikor a férfi szépen lassan elhagyja a színpadot a lány összeesik, zokogásba tör ki, miközben köztük lévő ajtó becsapódik – olvasta fel Niki, és tátott szájjal meredt a fiúra – Nagyon jó leszel. Nem kell félned – mosolygott rá a lány.

-        Köszönöm… - simogatta meg az arcát, amikor Niki anyukája kopogott be a szobába.

-        Ebéd kész van, ha éhesek vagytok – felelte benézve, majd mindketten bólintottak – Minden rendben lesz – mondta leginkább az előadás miatt mondta, aztán kiment.

-        Akarod folytatni? – kérdezte Arnold, ahogy a lány lapozott – Vagy… a végére akarsz lapozni?

-        Zokogást színlelve üljek a földön, vagy… – olvasta el gyorsan a sorokat – Hozzád menjek?! – tátotta el a száját – Thomas és Isabella fog összeházasodni?!

Arnold elmosolyodott, és belekezdett.

„Nem! Nem, nem és nem!” – ordított, majd felállt – „Nem mehetsz hozzá Isa… Ez az ember nem neked való. Te is tudod” – vitte lejjebb a hangsúlyt a hangjában.

„Thomas… mit csinálsz itt? – sziszegte a lány.

„Megmentelek, mielőtt elköveted életed baklövését. Mert ez az ember… megölte az előző feleségeit rögtön a nászéjszakán. Bizonyítani is tudom!”

„Miről beszélsz?!”

Belép a helyszínre három rendőr, akik közül az egyik előre lép. Nő. Fiatal, nagyjából a csalóval egy idősök lehetnek. Előre áll, és felszólal. Elmondja a bizonyítékot, amire Nikinek leesik az álla.

„Úristen!”

Isabella lerohan a színről, és ezután a háttér megváltozik. Egy parkban találhatjuk magunkat, ahol a lány kisírt szemekkel figyeli a tavacskán úszkáló hattyúkat és kacsákat. Ekkor megjelenik mögötte Thomas. Kezét a lány vállára helyezi, aki a nyakába omol.

„A családod esküvőre fizetett be. Az lenne szerintem a legjobb, ha ezt meg is adnánk nekik. Nem gondolod?”

„De, és igen. Hozzád megyek”

„Ezt a pap előtt is elmondhatod”

-        Ez remek lesz – suttogta Niki, ahogy belefeledkezett az olvasásba, mire Arnold elmosolyodott.

-        Remélem ott leszel az előadáson… - felelte reménykedve a fiú, miközben a lány buzgó kezeit nézegette, ahogy gyorsan átfutva az oldalt tovább lapozott, de lassan nem volt hová, mert vége lett.

-        Persze! Mindenképpen látni akarom! – felelte izgatottan, majd odaadta a srácnak a forgatókönyvet – Éhes vagy? Anyu sok mindent főzött ma, szóval bőven jut neked is – pattant ki az ágyból a lány, és kiszaladt a konyhába.

Leültek az asztalhoz, és enni kezdtek. Egy óra is eltelt, miközben ették a finom, meleg ételeket, aztán ahogy végeztek Niki kivezette a vendéget a ház elé.

-        Köszönöm, hogy segítettél elpróbálni – felelte a srác, aztán odahajolt hozzá, és a szájára adott egy puszit – Ott találkozunk.

Ezzel el is indult hazafele, ami nem volt messze, közben Niki indult vissza a házba, ahol az anyja vigyorogva mosogatott. A lánya, pedig nagy örömmel ült neki még valami tanulnivalónak a suli vége felé mindig több dolgozatot megíratnak, mint egész évben.