Játék - 3. fejezet

Az utolsó sorok

Az előadás napjához érkeztünk el. Mindenki nagyon izgatott az iskola épületében. Niki az anyukája mellett az első sorban foglalt helyett, hogy minden pillanatot remekül láthasson. Alig várta, hogy az előadás kezdetét vegye. Barnabás bácsi is eljött megnézni az unokáját, s Mona nénit hozta magával vendégül.

Valahol a színfalak mögött, pedig az amatőr színészek próbálták el a szövegeket még utoljára. Készülődtek. Öltözködtek, sminkeltek vagy éppen beszédgyakorlatokat végeztek. A főszereplő lány, Natália, ki a történetben Isabella szerepét alakította megállt Arnold mellett a függöny mögött. Ő nyitotta az előadást kereken egy percen belül.

-        Eljött a barátnőd is? – kérdezte a kicsi lány, miközben megigazította egy hajfürjét – Aranyosak vagytok együtt, vagyis a nagymamám mondta, hogy látott titeket együtt.

-        Hogy hívják a nagymamádat? – kapta felé a fiú a fejét.

-        Mona – felelte bólintva – Igen, tudom, hogy pókereztettek az idősök otthonában. Mesélte, hogy a köztettek lévő levegő tele volt erős, kémiai vonzalommal.

-        Csak egy apró csók volt, s az is amiatt a jelenet elpróbálása miatt – suttogtam, mire Natália elvigyorodott, majd szép lassan kisétált a színpadra.

A reflektorok megvilágították sápadtra sminkelt arcát. Ijedtséget játszott, ahogy belépett egy osztályteremnek kialakított „szobába”. Felállt a középen lévő székre, és elmondta az előadás első szavait.

„Kicsi vagyok, székre állok,

s onnan nagyot kiálltok!

Sosem fog szeretni senki.

Egyedül fogok meghalni.

Beletörődve élhettem az életem.

Küzdjek ellene? Miért?

A sorsom már előre megírva.”

Niki izgatottan figyelte, ahogy Natália elmondta a sorait, majd a szereplő elment, s Arnold tért be. A lányt keresve, aztán elmondta ugyanazt pontosan azokkal az érzelmekkel, amikkel a próbán is hallhatta. Tökéletesen átadta. Könnybe lábadt szemekkel ülte végig, ahogy átadta magát a történetnek. A két tanár, akik szerethetik egymást, de a lány nem veszi észre a férfit, mert ő csak szinte magát sajnáltatja, s a rosszba szeret bele.

A szünetben a lány izgatottan ugrott a fiú nyakába, miközben anyukája minden szereplőnek gratulált. Natália is odatévedt hozzájuk nagy mosollyal az arcán.

-        Hogy tetszett eddig? – kérdezte, miközben már a következő jelenethez voltak felöltözve, vagyis az esküvőre, amikor érkezni fog a csók jelenet.

-        Nagyon jó volt. Ügyesek vagytok! – bólogatott, miközben végig nézett Arnoldon, hogy feszül rajta a szmokingja – Szépen bele élitek magatokat a szerepbe, és még anyu is meghatódott.

-        Remélem az egyetemi tanárok is – néztek mindhárman hátra a nézőtér hátsó részére, ahol két szemüveges ember ült, akik éppen az előadás első felét beszélték meg – Csak három diákot vesznek fel innen az egyetemre – túrt a hajába a srác, s akkor csapott rá a kezére az előadás fodrásza, aki egy nagyon tehetséges lány e tekintetben.

-        Esküszöm neked gyakrabban kell újra csinálom a frizurádat, mint bármelyik más lánynak – szúrta le Arnoldot, aki megdöbbenve nézett a lányra bocsánatot kérve – Semmi gond – legyintett, miután megfigyelte, hogy nem történt nagy baj – De, ha mér egyszer hozzáérsz!

Ekkor megszólalt a csengő, ami az előadás folytatását jelezte. Niki hasa ekkor megszólalt, s azonnal odakapott. Arnold a füléhez hajolt, közben a zsebéből a lány kezébe nyomott egy müzli szeletet.

-        Gyorsan edd meg – suttogta az öltözőből kicsempészet kis müzlit ott hagyva nála pattant vissza a függöny mögé. Mindenki elfoglalta a helyét, még a rendező lánya is megtalálta gyors rágások közepette.

A színpad csak úgy izzott a játékok közepette. A csók jelenet után következett pofon mindenkit meghökkentett, aztán egy esküvői jelenet, majd a parkban lévő egymásra találás, ahogy sétálnak vissza a templom felé. A háttér mozog mögöttük a fekete ruhás segítők által.

„Sokáig tartott mire észrevetted, hogy szeretlek.

Pedig mennyi jelet próbáltam felé küldeni.

Én küldtem neked azokat a virágokat a szülinapodon.

Én voltam az, aki csokit hagyott az asztalodon a tanáriban.

Én voltam az, aki utána nézett azuttán a tahó fickó után, hogy tudjam olyan emberhez mész hozzá, aki megérdemel téged. Nem érdemel meg, s ezt már te is látod.

Én megérdemellek-e?”

„Igen. Láttalak, néha, elfutva minden nap. Azt nem gondoltam, hogy érzelmeket táplálsz irántam, hogy minden pillanat egy szikrát ébreszt fel bennem. Most már látom, hogy az egész cirkusz azért volt, hogy bátorítsalak, hogy lépjél felém.”

„Nyertél.”

A két főszereplő megáll a színpad közepén, egymás szemébe néznek, és egy utolsó csók jelenettel sötétül el az egész kép. A következő pillanatban minden karakter ott fent, egymást kezét fogva hajolnak meg a közönségnek, akik tíz percen át tapsolnak a színészeknek az alakításuk miatt. Az egyetemi tanárok is büszkén mutatják ki tetszésüket az előadás felé. Niki is boldog, mert tudja minden remekül sikerült, de közben a torkában gombócot érez. Hatalmasat.

Többször látta, ahogy a között a srác között, akit elkezdett megkedvelni és alakult köztük valami egy másik lánnyal csókolózik több száz ember előtt. Tudja, hogy ez színjáték, de nem tetszik neki Natália sem. Irigy? Hogy vele kell ilyen romantikus darabot játszania, de tudja, hogy jó maga nem indul színészi pályára, és fontos a fiúnak, hogy ez most sikerüljön neki. Jövőre egyetemre megy, a jövője ebben az előadásban van. A két egyetemi tanár előre lép, miután megtapsolták a rendezőt is, Mienett kisasszonyt. A nő előre lép a mikrofonnal a kezében.

-        Az előadás tényleg fantasztikusan volt megoldva, ahogy a díszlet úgy a színészi gárda is csodálatos munkát mutattak fel ma este nekünk – kezdte el a beszédét, és társára nézett, aki bólintott, hogy megegyezésük végleges – Szeretném most kijelenteni ki az a három személy innen a színpadról, akiket szívesen várunk a Kostolla Színitanodában a jövő tanévben.

A társának átadja a mikrofont, aki megköszörüli a torkát, majd folytatja a szót.

-        A döntés rettenetesen nehéz volt, mert akiket itt láthattunk mindannyian rendkívül tehetségesek voltak, de a helyzet az, hogy a három is egy maximális szám, amennyit ebből az iskolából várhatunk – hatásszünet – Az első ember nem más, mint Bográcz Anna Ilona – tapsolták meg a lányt, aki boldogságában sírva fogott kezet a tanárokkal – Gratulálunk Anna! Az egyik kedvencem volt a karaktered. Nagyon ügyes voltál! – majd folytatta is a másodikkal – A következő Fazekas Natália – lépett ki ő is, és örömmel lépett a másik lány mellé – A harmadik, pedig… akinek alakítása számunkra lenyűgöző volt, profi színésznek mondhatja magát – bólogatott a férfi – Nemesi Arnold!

Hatalmas nagy boldogsággal töltődött fel Niki szíve, ahogy meghallotta a nevét, s ő még boldogabb volt ott fent. Kezet rázott a tanárokkal, majd kaptak egy kis táskát, amiben az egyetem dolgai szerepeltek benne. Ahogy vége lett a lány bele ugrott a srác nyakába, majd hirtelen lökettel meg is csókolta.

-        Tudtam, hogy bejutsz! – vigyorogta, miközben a fiú elégedetten mosolygott rá, és átfogta a derekát – Gratulálok. Megérdemelted.

-        Mind a hárman nagyon sokat küzdöttek azért, hogy idáig eljussatok – mondta az anyukája, s meghatóan fújta ki az orrát arrébb állva.

A két gerle pár az nap este ténylegesen is kijelenthették, hogy járnak. Együtt megbeszélve, kifejtve érzéseiket egymás iránt csókba forrtak össze ajkaik az nap a színházban nem utoljára. A vacsorát Niki a srác családjával töltötte, hogy a család bemutatásán túl legyenek, hiszen a lány családjából már mindenki ismerte a fiút. Minden szép és jó. Semmi fekete folt, igaz? Addig jó, ameddig élvezik a szerelmet, és semmi nem kavar közéjük.