Az első nap, ami valaminek a kezdete
- Petra? Ott vagy? - kérdezte valaki a vonal másik végéről, majd lehunyt szemmel próbáltam beazonosítani a hangját, de nem tudtam megfelelően eldönteni egyáltalán azt is, hogy nő vagy férfi - Figyelj, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem hiányzik e neked valami. Mondjuk a telefon tokod. - Erre azonnal kipattantak a szemeim, és kikeltem az ágyból. Megragadtam a telefonomat, s a tok tényleg hiányzott róla.
- Ki ez? - kérdeztem gyorsan - Merre vagy? - túrtam a hajamba, közben már el is kezdtem öltözködni nagy sietve. Sikerült kitennem valami ruhát az utazáshoz előre tegnap, így ezzel nem kellett ma már foglalkoznom mit vegyek fel.
- Itt vagyok a ház előtt - felelte a hang, és próbáltam felkelni, de nem ment. Nem tudtam beazonosítani a hangját - Dani vagyok - nevetett fel, mert azt hiszem érezhette, hogy nem ismertem fel.
- Azonnal lemegyek - fésültem a hajamat ki, ami még mindig maradt abban a rövidebb változatban, amit két éve is, így vágattam le. Letettem a hívást, és kimentem a fürdőbe megmosni az arcomat, aztán cipőbe bújva indultam kifele, közben kinyitottam a kaput, amivel be tudott jönni - Köszönöm - vettem át, amikor odaértem hozzá, és feltettem a telefonomra - Észre se vettem.. túlságosan is fáradt vagyok - nevettem fel, amire ő is elmosolyodott.
- De tudod ez nincs ingyen, ennek ára van - kacsintott rám, s megráztam nevetve a fejemet, majd puszit adtam az arcára. Megsimogatta a hajamat, majd az ajkaimra adott egy apró csókot - Vigyázz magadra Madridban.
Ekkor láttam utoljára őt, mert ami Spanyol országban történt az örökre megváltoztatta az életemet. Visszasétáltam a házba, s készítettem magamnak kávét, majd szedtem magamnak egy kis kalácsot. Azt eszegettem nagyban olyan tíz percig, aztán megsimogattam a kutyát, a macskát, a nyuszit. Mindtől elbúcsúztam, s ez kicsit hosszabb idő volt, így mire fellélegeztem már hajnali négy volt. Ekkor keltek fel anyukámék is, ami annyit jelentett, hogy hamarosan indulunk. Levittem a bőröndömet, a táskámat a bejárat elé, majd átnéztem a cuccaimat, hogy semmi fontosat ne hagyjak itthon. Azt hiszem tényleg nehéz a búcsúzás, hiszen most jó pár hónapig mindenkit esetleg interneten keresztül fogok látni, s ha csak belegondolok elszomorodok ezen. Ez nehéz, de ott ki kell használnom az alkalmat az egyetemen és azt, hogy ilyen közel van Calle Oria utcához, a Santiago Bernabéu stadionhoz.
Szerencsére ilyenkor még nem nagyon vannak az utcán, így gyorsan tudtunk haladni, s elég hamar megérkeztünk a Liszt Ferenc repülőtérhez. A csomagjaimmal haladva a soromhoz kivártam azt a pár családot, majd feladtam a nagyobb csomagomat, s utána elköszöntem a anyukámtól és a férjétől, majd megindultam tovább. Aztán, ahogy átmentem a security-n is leültem a váróba, ahol a repülőgépemet várhattam még több, mint fél órán keresztül. Néztem addig videókat a telefonomon, majd jelezték 7:55-kor, hogy lehet beszállni. Elsőként szállhattam fel a Ryanair gépre. Helyet foglaltam az ablak mellett rögtön az első sorban. Izgatott voltam, és alig vártam, hogy három és fél óra után megérkezünk Spanyol országba.
Mellém egy idősebb nő ült és a férje, aztán ahogy mindenki elfoglalta a helyét a repülőgépen elmondták az alapvető dolgokat, amiket vész esetén használni kell, közben már elindultunk kifelé a kifutóra, majd felszálltunk. Szorgalmasan rágtam a rágómat, közben már a letöltött filmek közül kezdtem el egyet, ami másfél órás volt, így megtudtam nézni az utazás alatt egyszerre kettőt is.
Éppen váltani akartam volna a filmek közül, amikor jött a kis kocsi, ami tele volt étellel, itallal, s kérdezték kérek e valamit. Igen, csendet - de ezt magamban jegyeztem meg. Végig néztem a kínálatot, s rájöttem, hogy az a kalács kevésnek bizonyult, mert megéheztem. Ezért vettem egy kis vizet és chips-et, majd fizetés után elkezdtem a filmet. Ekkor hátulról kezdte lökdösni a székemet. Idegesen fordultam hátra, ahol a gyerek hamarabb felkelt, mint az anyja, és a másik oldalán egy idegen férfi ülhetett.
- Tudod, ezt nem illik - néztem a kicsire, ki megfogta a maciját, és bebújt mögé. Visszaültem a helyemre. Kényelmesen elhelyezkedtem, aztán újra meglökött. Most már idegesebb voltam, mint először. Ekkor kelt fel az anyja is, mert a gyerek felkeltette. Rámosolyogtam - A fia folyamatosan a székemet lökdösi, miközben én csak nyugodtan akarnám élvezni az utazásomat, szóval könyörgöm Önnek tudja kordában tartani a gyermekét, vagy cseréljünk helyett, és én fogom lökdösni a székét! - jegyeztem meg, amire mindketten megszeppenve néztek felém. Elégedetten folytattam a második filmemet, aztán az utolsó fél órára bealudtam. Mire felkeltem már szálltunk le a repülőtérre. Gyorsan le tudtunk szállni, majd elpakolva szálltam le a többi utassal együtt.
Busz vitt el minket oda, ahol felszedhettük a bőröndjeinket. Beálltam legelőre, ahol először megláthatom őket. Vártam. Már vagy húsz percig haladtak el előttem az idegen csomagok, s nem értettem mégis hol lehet az enyém? Eltévedt valahol, s most talán Olaszországba repült? Aztán megpillantottam, s azonnal kikaptam, de aztán jött egy másik, amit mögöttem egy srác vett le. Felhúztam a szemöldököm, s megköszörültem a torkomat.
- Sorry, but I think we mixed up our luggage - mutattam az enyémre, majd a srác megpróbálta beírni a kódját, de nem fogadta el a másik, ami nálam volt azt elfogadta.
- Really, I’m sorry - felelte, és kicseréltük őket, majd hirtelen magyarul szólalt meg - Egyetem? - kérdezte mosolyogva, és bólintottam - Én is, amúgy az angolod nem olyan rossz. Kannst du Deustch sprechen?
- Ja, natürlich! Was willst du von mir wissen? - pillantottam fel rá, miközben a bőröndömmel babráltam, miközben a lakásom címét ismételgettem - Gehst du mit dem Taxi?
- Ja. Wir können mit einem Taxi gehen. Willst du? - nézett egyenesen a szemembe, majd vállat vontam - Ich habe einen Wohnung. Irgendwo.
- Oké, és most majd németül fogunk beszélgetni? Milyen egyetemre mész? - kérdeztem érdeklődve, miközben láttam rajta, hogy elmerengett ezen.
- IE Law School - felelte, amire leesett az állam. Több egyetem van ebben a városban, sőt az egész országban is, mégis az enyémre megy ő is? Megköszörültem a torkomat, mikor már kiértünk a taxisokhoz.
- Én is - bólogattam, majd mosolyogva túrt bele a hajába. Nem mondom, hogy rossz volt ránézni. Kellemes társaság, aranyos arc. Olyan tipikus jó barát lehet. Bocsi, a focistákra startolok ezekben a hónapokban rá, de ha nem jön össze hazafelé melléd ülök a gépen! - gondoltam végig a dolgokat.
Foglaltunk taxit, majd együtt beszálltunk előbb hagytam, hogy őt vigye el a sofőr, amikor engem vitt el nekem azt mondta; “A fiatal ember már kifizette”. Döbbenten meredtem rá, aztán alább hagytam a dolgot, miután a sofőr átadta a fiútól kapott cetlit, amin egy név és egy telefon szám volt. Bementem a házamba, s körül néztem. Minden olyan volt, amilyenek gondoltam. Új. Még nem lakott itt senki előttem, hiszen ezt az utca részt nem rég újították fel teljesen. Minden modern, de egyben nem is volt túl drága kivenni ezt a kis házat magamnak.
Lehuppantam a kanapéra, majd nagyot sóhajtottam, mert izgatottságom fent tartott, de iszonyat álmos voltam, mégis amikor ránéztem a csomagjaimra azonnal rájuk ugrottam, majd pakolni kezdtem. Néhány nem romló ételt - amiket eltettem magammal - kitettem a konyhába, a fürdőszobába az oda illő kellékeket, s a ruháimat a szekrénybe helyeztem őket. Aztán gondoltam megcsinálom ma a spagettit, s neki kezdtem a főzésének, s miközben bekapcsoltam a gépemet, hogy haza üzenjek Dominik száma került elém. Ajkamba haraptam, s félre tettem. Túl korai lenne, még csak most érkeztem meg, de egy kedves, magyar fiú kifizette a taximat, akivel mellesleg ugyanarra a karra fogok járni, ugyanarra az egyetemre. Nem kerülhettem el őt örökre, de még várnom kellene talán, így nem is számoltam be róla senkinek.
Kaptam a stadiontól egy emailt, hogy ha tudok már holnap háromkor kezdhettek, akkor lesz edzése a csapatnak is, szóval akár őket is megismerhettem. Később érkezett egy levél az egyetemtől, hogy holnap várnak reggel kilencre a bemutató előadásra, ami tizenegyig fog tartani, majd körbevezetnek, ebédet adnak, s ez nagyjából kettőig tartana, aztán mehettek át dolgozni. Még jó, hogy nincsenek messze egymástól. Sóhajtva hajtottam le a fejemet az ágyamra, mert holnap hosszú nap vár, de már alig vártam, hogy elkezdjem.
Madrid, Spain
15. 07. 2019. Monday