A második nap, ami nehezebb már nem lehet
Elkezdtem besétálni a stadionba, amikor egy kisfiú futott el mellettem, és ijedten ugrottam hátra, de aztán megláttam az egyik focistát a csapatból. Ronaldo kiáltott utána a gyerekének, miközben megigazítottam a táskámat a vállamon, aztán arrébb álltam. Elsétált mellettem a férfi, miközben igyekeztem nyugodt lenni. Lassan mentem befelé, amikor a többiek is a szemem elé tárultak. James-t meglátva, majdnem a nyakába ugrottam, de befordultam jobbra, s bementem a helyemre, ahol a főnököm már várt.
- Az öltözőt kéne takarítani, vizet biztosítani mindig a focistáknak, amiket a kis konyhában mindig találhatsz - felelte - Ha van valami kérdésed - adott egy cetlit - Ezen elérhetsz. Sok sikert.
Bepakoltam a kapott szekrényembe a cuccaimat, aztán kivittem vizes palackokat a pálya szélére. Tudtam, hogy valamennyire ekkor tűnhettek fel a játékosoknak, hogy ott vagyok, mert megrohamozták a vizet azonnal szinte. Arrébb álltam, hogy elférjenek, amikor valakibe beleütődtem. Konkrétan Rodríguez állt mögöttem.
- Bocsi… - feleltem halkan mire megrázta a fejét, majd lépett egyet jobbra.
- Nem a te hibád - mosolygott le rám, miközben azt se tudtam hova menjek örömömben.
Elsiettem, be az öltözőbe, hogy összetakarítsak. Számítanom kellett arra, ami fogadni fog, hiszen nagyjából csak férfiak öltözködnek itt. Nagy levegőt vettem, hogy ne akarjak ellopni egy alsónadrágot vagy egy használt pólót. Ajkamba harapva kezdtem felmosni, aztán letörölgetni a szekrények tetejét. A végére az egész csillogott, villogott. Raktam ki tiszta törölközőket, a koszosokat a mosókonyhában mostam ki. Aztán ahogy végeztem kisétáltam a pályára kell e vinnem új vizes palackokat, viszont nem számítottam arra, ami akkor történt. A Real Madrid-dal szembe ott állt a Barcelona is a pályán, és játszottak, majd épp akkor tartottak egy szünetet, amikor elmentem volna még vizes palackokért. Igyekeztem csendben közlekedni, s szinte lábujjhegyen vittem ki az előző helyére egy újabb adagot.
- A meccseken is te fogod hozni a vizeket? - kérdezte Christiano, ahogy kivett egy palackot a tálból, és közben engem figyelt.
- Nem tudom, ez az első napom - vontam vállat, miközben arrébb álltam a csapattól, hogy nyugodtan készüljenek fel az edzésre, mert gondolom csak gyakorló csapatot kerestek, s pont a Barcelona-t hívták? Vagy ők jöttek? A nagy agyalásom közepette valaki megállt előttem én meg óvatosan néztem fel. Neymar állt velem szembe, és azt se tudtam hova tegyem őt. Ő? Mit akar tőlem?
- Új vagy itt? - kérdezte, én meg aprót bólintottam, miközben igyekeztem nyugodtnak tűnni, de belül már ugráltam örömömben.
- Igen - feleltem - Nektek nem ez a stadionotok. Camp Nou, azt hiszem - gondolkodtam el, mire a férfi bólintott.
- Az edző kért meg minket, hogy jöjjünk át ide, mert a miénket felújítják, de nem tudtuk, hogy itt lesznek, azt hittük egyedül lehettünk - felelte, és éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem.
- Neymar, ne csajozz, gyere edzeni! Rád fér, haver - dobta meg az egyik csapat tagja a srácot, én meg arrébb mentem egy kicsit.
- Bocsi, mennem kell - rúgta vissza a labdát, és már futott is fel a pályára. Láttam, hogy kétszer hátra nézett, de nem hiszem, hogy miattam. Miért tenné?
Ekkor találkoztam össze Ronaldo Juniorral, és elmosolyodva néztem rá, szinte majdnem egy magasak voltunk, de ezt nem is bánnom.
- Apa még játszik? - kérdezte, ahogy kipillantott a pályára, és bólintottam lassan, majd elővette a telefonját, hogy elüsse az időt.
- Van kedved körbe járni a stadion minden egyes zugát? - vettem elő a kulcsaimat, amire felpillantott rám, és bólogatni kezdett. Így történt, hogy miközben takarítottam tovább egy jót beszélgettem Ronaldo fiával, vagy ő hallgatott engem, vagy én őt. Ide vele spanyol tudás, tudott ez a gyerek angolul is.
Sokat beszélgettünk, és meg tudtam pár titkos információt az apjáról is, amire vigyorogva néztem, amikor végeztek a fiúk az edzéssel. A gyerek felállt, és odarohant hozzá, majd felém jöttek, én meg felkapkodtam a cuccaimat, mert rájöttem, hogy mennem kell. Addig kell maradnom, ameddig a csapat marad nagyjából. A férfi a táskáját a vállára helyezte, aztán lenézett rám.
- Hazavigyünk? - kérdezte, én meg köpni - nyelni nem tudtam erre mit reagálni. A fia könyörögve nézett rám, majd elmosolyodva bólintottam.
- Ha nem zavarok… - feleltem halkan - Nem lakok messze.. - sétáltunk kifele, miközben a háttérben James-t véltem felfedezni. Arcán furcsa dolgot fedeztem fel, de nem tudtam megmagyarázni mi lenne az.
Mielőtt beszállhattam volna a kocsiba Neymar rohant oda hozzám, s egy cetlit nyomott a kezembe. Döbbenten néztem után, ahogy intett, aztán beültem az autóba. Ronaldo hazavitt, miközben a gyermeke vígan ült a hátsó ülésen. A lakásomhoz érve elköszöntem tőlük, aztán bementem a házba. Fáradtan dőltem le a kanapéra, aztán újra felfedeztem a papírkát, amit még Neymar adott oda az utolsó pillanatban. Az asztalhoz sétáltam, és felemeltem Dominikét, és felnevettem hirtelen. Alig egy napja vagyok itt, és két férfi száma van a kezemben. Megráztam a fejem, mégis kit hívjak fel? Kellene egy harmadik ember?
Madrid, Spain
16. 07. 2019. Tuesday