Békét és nyugalmat
2020. 12. 15., kedd,
18:00
Hónapok teltek el azóta,
hogy kiderültek a dolgok, és megbeszélték egymás között is mi legyen. Mona és
Lucas boldogan élték a minden napjukat, miközben igyekeztek nyugodt hangulatot
teremteni a másik kettő között. Időközben volt egy hosszabb hétvégére, amikor Leo
és Lucas hazalátogattak Németországba. A német srácok megünnepelték a szüleik
szülinapját, majd az egyikük szabadabban tért vissza, mint a másik. Nem mondta
el Dórinak egészen karácsonyig tartotta a száját, hogy végzett az otthoni
barátnőjével, mert egy kis ideig hagyni akarta, hogy nyugodtan, baráti
kapcsolatban legyenek. Megbeszélték a gondjaikat, bajaikat egymással, miközben
tudták többet nem lehet.
Lassan, viszont
közeledett a karácsony, és a téli szünet kezdete, amikor mindenki hazamegy az
egyetemről a saját országába. A francia lány ajánlásával most húztak, hogy
mindenki adjon egy valakinek ajándékot. A húzás a párok közt alakult ki. Dórinál
és Leonál annyi probléma volt, hogy most mennyire nagyot vegyenek. Mindketten
emlékeztek arra, hogy a másik fél mit mondott minek örülne a legjobbnak.
Kedd délután volt, amikor
a lányok a konyhában főztek másnap, mivel pénteken már utaztak haza. A srácok a
karácsonyfáért siettek el. Nem akartak túl nagyot, de még a műfenyő is az
ötletek közé furakodta magát. Mindenki el volt foglalva, hiszen bezsongva
vásároltak ajándékot a családjuknak vagy a kollégiumi társaiknak. Dóri éppen a
levest figyelte, miközben az ünnepi süti tésztáját keverte ki, amikor a
barátnője megszólalt felállva a sütőtől, amiben a hal melegedett.
-
Na, és mi a helyzet veletek? – kérdezte
érdeklődve, ahogy felugrott pultra a magyar lány felnézett rá, s vállat vont –
Ne csináld! Karácsony, hó, hangulat. Jobb, mint a Valentin nap, amikor minden
szivecskét a nyakadba kapsz. Szörnyű – rázkódott meg – Egyedül azt szeretem,
hogy a mozikba van leárazott páros jegyek egy filmre, illetve hozzá a büféből
páros menü. Remek ajánlat! – vigyorgott, amire a kavargató szobatársa is
elmosolyodott halványan – Legközelebb mehetnénk négyesben.
-
Mona, tudod, hogy csak barátok vagyunk
Leoval. Semmi több. Együtt beszéltük ezt meg, hogy várunk, amíg rendeződnek a
dolgok a másikkal, s kiderül mit is akar pontosan – nézett vissza a levesre,
majd lecsavarta a tüzet – Kész a leves, s már csak a sütikre a sütő vár –
nézett a tepsire.
-
Barátok extrákkal lesztek – nevetett fel –
Nézzetek magatokra. Olyanok vagytok, mintha házasok lennétek – ugrott le a
helyéről a szőkeség, és megnézte megint a húst, majd büszkén vette ki –
Jöhetnek a kis muffinok!
Erre a kiáltásra a Lucas
épp bevágta az ajtót, hogy bemutassák az új családtagot. A kis műfenyőt, amit a
másik fiú hozott be a karjában. Kicsi volt, de pont elég. Letette a nappali
asztalára, amin már egy ünnepi terítő feküdt. Elmosolyodott, és a lányokra
nézett.
-
Finomak az illatok – dicsérte meg a
szakácsokat, ami után a haverja egy csókkal üdvözölte a barátnőjét, a másik
lány nem várta el ezt tőle – Segítsek valamiben? – lépett oda hozzá.
-
A tésztát bele kell tenni a papírokba –
tette ki a tepsire őket, majd adott két kanalat a srácnak – Köszi – nézett rá
boldogan, s együtt töltötték meg a formákat, majd betéve a sütőbe időzítőre
téve fújta ki magát mindenki.
-
El se hiszem, hogy már karácsony van, és
túl vagyunk a harmadik féléven – ölelte át Lucas Monát, aki bólogatva adott
igazat neki.
-
Olyan, mintha már évek óta ismernénk
egymást – tette hozzá, miközben Dóri teríteni kezdett, aztán megállt – Nem ma
eszünk szép karácsonyi vacsorát, hanem… – kezdte, de a másik lány félbe szakította.
-
Én holnap késő délután indulok – vágta rá
a lány gyorsan és határozottan, miközben a tányérokat és az evőeszközöket
rakosgatta.
-
Ezt, ezt mikor akartad elmondani nekünk
is? – kérdezte végül Leo kicsit izgulva, mert oda akarja adni az ajándékát neki
– Akkor jobb, ha ma ajándékozunk.
-
Hiszen, holnapra főztünk – szomorodott el Mona,
majd bólintott – Megyek becsomagolom az ajándékomat – ment a szobájába, s Lucas
is ugyanezt tette a sajátjában.
-
Ráérsz egy picit? – kérdezte Dórit Leo, és
megfogta a kezét azelőtt, hogy válaszolt kapott volna.
Lekapta a kabátjaikat,
majd ahogy felvették egészen a tetőig mentek. Kivitte a hóesésbe a lányt
csuklyával a fejükön. Megálltak középen, ahol a gyönyörű kivilágítást láthatták
a házakon. Dóri elragadva figyelte a tájat, miközben a fiú észrevétlenül kivett
a zsebéből valamit. Rákulcsolta az ujjait, és a másik kezével megfogta a lány
kezét. Le se tudta venni róla a tekintetét. Rá kellett ébrednie, hogy mindig is
ő volt az, aki mellett a legjobban önmaga lehetett.
-
Leo, mit csinálsz? – kérdezte Dorottya
mosolyogva, s a fejében az első alkalma volt, amikor először jártak itt, akkor még
meleg nyári időjárás volt. A srác letérdelt a havas földre, de az se zavarta
volna, ha éppen levágták volna a lábait. Kezébe vette a lány mindkét kis kezét,
s láthatóvá vált a fekete dobozka. Elakadtak a szavai a másik félnek.
-
Szabó Dorottya – kezdte a monológját – Már
egy ideje tervezgetem ezt a jelenetet a fejemben, de sose tudtam, hogyan
valósítsam meg. Most ébredtem rá, hogy mindegy mennyire tökéletesre akarom megtervezni,
mert veled minden pillanat a legjobb az életemben – lassan kinyitotta az
ajándékát, amiben egy hatalmas ezüst gyűrű fénylett – Soha. Senki és semmi nem
választhat minket szét. Megígérem – nézett a ragyogó, barna szemekbe, amikben
örömkönnyek gyűltek össze – Hozzám jössz feleségül?
-
Komolyan beszélsz? – tette az egyik kezét a
szája elé döbbenten, amire csak egy biccentést kapott – Igen, igen – motyogta hihetetlenül
vidáman, majd ahogy a fiú felhúzta rá a gyűrűt a nyakába ugrott – A legjobb karácsonyi
ajándék – suttogta Leonak, majd megcsókolta.
Hosszú hónapok teltek el
egyetlen egy csók nélkül is, és ez most olyan volt számára, mintha a csokoládét
enné, amit már évek óta nem evett. Hihetetlenül édes ajkak érintkeztek
egymással a hóesés kellős közepén a kampusz épületük tetején. Kézen fogva mentek
vissza a szobájukba, ahol a másik két alany két becsomagolt ajándékot tartott a
kezében. Döbbenten, de közben hatalmas örömökkel rohamozták meg az újra együtt
lévő párt. Ekkor Dóri felemelte a kezét, és Mona egyet sikoltva átölelte a
barátnője nyakát, míg Lucas megpaskolta a vőlegény vállát.
-
Végre odaadtad neki – vigyorogta, és nevetve
néztek a lányokra, akik rájuk meredtek.
-
Már tavaly karácsonykor megvette, de úgy
gondolta túl korai lenne, így lett az idei év – mesélte a lelkes barát.
Ahogy ezt kimondta
kopogtattak egyet az ajtón. Mind a négyen lefagyva néztek egymásra. Mindannyian
itt voltak, akkor mégis ki van odakint? Nem rendeztek bulit ma estére. Leo
előre ment, mögötte Dóri, és a többiek a távolban figyelték a jelentet. Akik megjelentek
a küszöb másik oldalán a két ördögfióka volt. Vigyorogva fogták az ajándékokat
a kezükbe. Dorottya elmosolyodott, majd megfogta a kilincset, és csak egy
mondatot mondott.
-
Go
home – felelte, és becsapta az
orruk előtt a bejáratot, majd el is forgatva a kulcsot fordult a többiek felé –
Boldog karácsonyt! – mosolygott, és átölelte a barátját, aki a legjobb ajándéka
lett az életében.