Az ügynök
A liftben figyeltem a
számokat, ahogy visszafele mutatják a számokat, amikor végül megállt a
hatodikon, és kinyílt előttem az ajtaja. A másik oldalon egy takarító jelent
meg fehér ruhában. Mosolyogva füttyentett nekem egyet, hiszen férfi létére
lehet gondolt valamire mi történhetett velem az este, főleg, ha látta, hogy
fentről érkeztem, ahol még több szoba található. Mosolyogva a fülem mögé
simítottam egy tincsemet, és folytattam az utat a szobánk felé. Az ajtó elé
érve felhúztam a szemöldököm. A Back In Black című számot hallottam, ahogy
telefonról teljes hangerőn szólt, miközben két ember még énekelte is a
szövegét. Márk felhozott ide egy lányt? Ez biztos nem Izabella.
Bekopogtam az ajtón, mert
a kártya nem volt nálam. Először minden ment ugyanúgy tovább, aztán a második
kopogtatásra lehalkult az AC/DC és a bent levők hangja is elnémult. Végül
harmadikra is próbálkoztam, ekkor már csak annyit hallottam, hogy cuccokat
dobálnak ide-oda, majd végül gondolom rájöhettek, hogy kártya nélkül is ki
tudják nyitni nekem az ajtót. Ebben a másodpercekben Márk ki is tárta, rám
nézett, majd arrébb lépett, hogy beljebb tudjak menni. A szoba nem volt annyira
rendetlenebb, mint, ahogyan hagytuk, de azért nem tűnt olyannak, mintha három
fiatal kevesebb, mint tizenkét órája érkezett volna be ide.
Márk beljebb jött, és
megállt mellettem. Ránéztem, aztán a lányra, és kitártam a karomat, majd
mosolyogva megindultam a bőröndömhöz, hogy kivigyek belőle pár tiszta ruhát. A
lány a hajába túrt, és megigazította a felsőjét, miközben azon gondolkodtam
vajon mit zavarhattam meg. Kintről úgy hangzott, hogy valami reggeli karaoke
buli mehetett idebent. Félbeszakítva a csendet megszólaltam, miközben a
kezeimmel szorítottam a mellkasomhoz a szükséges cuccaimat a fürdőbe.
Mindketten zavartan álltak, és nem tudták most mi legyen.
-
Én most elfoglalom a fürdőszobát –
feleltem, amire a kollégiumi társam bólintott egyet, és hozzáfogott rendet
rakni a szobában.
*
Nagyjából fél óráig
lehettem bent, amit sokkal többnek éreztem, de úgy látszik siettem. Hajamat
megmostam, megszárítottam, illetve a sminkemet is sikerült elkészítenem. Kifelé
menet épp a felsőmet igazítottam meg magamon, amikor a pár éppen szétrebbent
egymástól. Elvigyorodtam, és a telefonomhoz mentem, majd feltettem a töltőre,
mivel egész este nem kapott áramot, ezért már merülőben volt. Vártam, hogy
mikor mutatna be a barátom az új barátnőjének, aki látszólag – talán –
tisztában lehetett velem. Esetleg azt gondolná, hogy Izabella vagyok? Aki
eléggé nyíltan és magabiztosan mozog? Ellenfelet semelyikünkben nem kell
keresnie. A Márkkal való szakításunknak meg volt az oka, és ahhoz tartom magam.
Jobb barátok vagyunk.
-
Na,
és… milyen volt a tegnap este? – huppantam le az ágyra, és őket fürkésztem – Azt
hiszem, azt még láttam, amikor téged megharaptak – mutattam a gesztenye barna
hajú srácra – Neked meg elszakították a ruhádat… - ekkor tűnt fel a szakadt
darab hiánya a ruháján. Drága lehetett.
-
Móni, ő itt Emma. Ausztriából érkezett a barátaival
– mutatta be végre a lányt, akihez már nevet is tudtam kötni – Egy nagy baráti
társasággal – tette hozzá – Emma, ő lenne Móni, akiről meséltem – felelte, és felálltam,
majd a kezemet a szőkeség felé emeltem. Felhúzta a szemöldökét, majd
csodálkozva, de elfogadta, s kezet rázott velem.
-
Hát, Emma, üdv a családban! – mosolyogtam –
Mi történt azután, hogy lejöttettek a táncparkettről? – érdeklődtem kedvesen
visszaugorva a franciaágyra – Hol van Iza?
Egy pár perces csend után
megrezzent a telefonom az éjjeli szekrényen, hogy üzenetem érkezett.
Odafordultam, majd lezártam a készüléket. Az éppen említett barátnőm írt, hogy kapása
volt az este, és ma körbe mutatja neki a várost. Nem ezt terveztük volna mi is,
de ráhagytam. Vártam, hogy mondjanak valamit, de végül rájöttem ez halott
menet.
-
Izabella írt, hogy nélküle induljunk el –
rövidítettem le az egész infót, amit olvastam – Oké, miért nem meséltek? Ha ti
megteszitek ezt reggeli közben, akkor én is elmondom milyen volt az én estém! –
emeltem fel a kezemet megadóan – Ígérem, de most menjünk, mert éhen halok.
Ez löketet adott nekik
is, mert azonnal megindultak utánam le az étterembe. A felvonóban egy tücsök
ciripelését is hallhattuk volna. Az egész szálloda aludt szinte, csak alul
takarították még az éjszaka nyomait. Márk szorosan Emma mellett haladt, és
megfogva a kezét nem engedte, s mielőtt bementünk volna az étkezőbe megragadta
a karom.
-
Nagyon vigyázz magadra Mónika – szólt, és
összehúztam a szemöldököm – Nem tudhatod épp ki játssza meg magát az orrod
előtt. Itt senki sem a valódi énjét mutatja.
-
Tudom, mert mindenki csak egy állat. Téged
egy nőstény oroszlán harapott meg, s te egy hiúz karmai közé kerültél – legyintettem
– Piroskát, vagyis engem a farkas kapta el – nevettem fel, ők meg ijedten
néztek egymásra, majd rám – Mi az?! Fogkrémes maradtam? – jutott eszembe, aztán
kijavítottam magam – Mármint rúzsos? A fogam?
-
Nem… - motyogta Emma, aztán szépen
szedtünk ki magunknak egy kis reggelit, vagyis az első kört.
*
Fel se tűnt, hogy
mennyire éhes vagyok, de valahol a negyedik körnél jártam, amikor valaki
átölelte hátulról a derekamat, és belepuszilt a nyakamba. Összerezzentem, és ijedten
kaptam hátra a kezemet, ami egy pofonnal végződött. Akkor tűnt fel, hogy
Marcus-t csaptam arcon. Beleharaptam az alsó ajkamba, és gyors elnézések
közepette találkozott a tekintettem Márkéval. Nem bízhatok meg benne könnyedén,
de amikor vele vagyok biztonságban érzem magam.
-
Ah, semmi baj. Valószínűleg megérdemeltem –
nevetett fel, és már sokkal jobban nézett ki, mint reggel – Nem akarlak
feltartani, éppen siettek találkozni egy barátommal, csak gondoltam megleplek –
mosolygott rám kedvesen.
-
Hm… köszi, hát, akkor jó szórakozást –
motyogtam, s végül a kezemben tartott gyümölcstállal elindultam a többiekhez,
mikor megint megállított.
-
Ma este tudunk találkozni? – kérdezte, de
megráztam a fejem, talán túl gyorsan is – Holnap? Meghívnálak egy vacsorára –
tette hozzá, és annyira bántott, hogy el kell utasítanom, hogy ezt nem tehettem
vele.
-
A szökőkút műsort fogjuk megnézni az
éjszaka, és valószínűleg ott fogunk vacsorázni is a többiekkel – feleltem –
Várnak rám Marcus, kérlek – utaltam arra, hogy a karomat szorongatja, amiben
egy tányér is volt.
-
Rendben. – Engedett el, és kisétált a
helyiségből. Utána néztem, ahogy beenged egy családot, aztán a többiek mellé
visszaültem a négy fős asztalhoz.
-
Ő lenne a farkas – mondta Márk, én meg nem
szóltam semmit. Ne bízzak meg senkiben, mert vigyáznom kell magamra. Szerintem
ez város mindenkit megváltoztat, nincs kivétel – Te meg… - rakta össze a képet,
hiszen az éjszakát a vérvörös ruhámban töltöttem – A Piroska.
Nem tetszett az
összenézésük Emmával, mintha tudnának valamit. Nem mondanak el egy igazán
fontos dolgot. Eltitkolják. Úgy gondoltam hagyom, ha nem mondják, hát, így
jártam. Én tudatlan nő vagyok, aki igyekszik vigyázni magára, de amellett a
férfi mellett pont úgy érzi magát, mint aki teljes biztonságban van. Nem bántja
se ő, se senki.
*
Már elindultunk
felfedezni a várost magunknak nappal, és sétálva az utcákon talán kicsit
láthatták rajtam, hogy nem vagyok magamnál. Nem vagyok ott velük. Egy padra
leültettek, és komoly arccal néztek rám. Emma valami olyasmit mondott, hogy „csak
ne legyen rajta karmolás”. Összehúztam magam, és magamhoz térve néztem rájuk.
Mit néznek ezek a testemen? Lábaimat átkarolva nem hagytam magam.
-
Hogy érzed magad Móni? – kérdezte Márk, s
úgy láttam, mintha félne a választól. Megvontam a vállamat, mert nem tudtam
mire vélni ezt a kérdést.
-
Eddig boldog, izgatott lány voltam, aki
először jár Las Vegasban, de most egy összezavarodott énemet láthatjátok – feleltem.
-
Figyelj, amit most elmondunk az igaz.
Mindketten láttuk, sőt Izabella is észrevette, bár ő egy kicsit sokat is ivott
Emma baráti társaságával, de mi egy kortyot sem – emelte fel a mutatóujját
magasra, végül leült mellém a pad tetejére – A barátod szeme sárgán villogott
rád, mint egy farkasé a bárban – nyögte ki, és egy kis idő után nevetve
reagáltam le.
-
Ne hülyéskedj! Ragyogó sötét barna szemei
vannak – emlékeztem vissza – Szerintem csak a fény játszott a szemetekkel.
-
Azt hittem – bólintott a haverom, majd
Emmára nézett, és folytatta – De ő is látta, és ő nem csak azért jött, hogy
szórakozzon.
-
Ilyen lényekre vadászom, főleg azokra,
akik veszélyesek az emberi fajra – segítette ki a srácot a lány, s mondta
tovább, mert látta az arcomon, hogy nevetségesnek találom az elméletüket – A
férfi, akivel a tegnap estét együtt töltötted egy sorozatgyilkos. Én meg az FBI
ügynökségnél dolgozom – vette ki az igazolványát. Lesett az álam.
-
Azt hiszitek megpróbált megölni? Miért
tenne ilyet? Lehet tényleg megkedvelt – vontam vállat, és a ma reggelre gondoltam.
Nagyon szomorúan ment ki, amikor rájött, hogy nem nagyon van kedvem vele ma
találkozni. Csak emiatt a két aggódó személy miatt itt előttem – Te egy vadász
vagy? – nevettem fel.
-
Mondhatjuk, így is. Ezekre a lényekre
vadászom, és helyezem őket börtönbe, vagy ölöm meg őket, ha kiprovokálják, de
nem az elsődleges célom – mesélte – A lényeg – tért vissza a valódi mondandójához
– Különböző államok városaiba jelenik meg egy jóképű idegen, aki minden
elhagyása után egy piros ruhás nő marad valahol. A szálloda ágyában, vagy ha az
áldozat elég erős, akkor kijut az utcára, hogy segítségért siessen, de senkinek
nem sikerült még megmenekülnie.
-
Honnan tudjátok, hogy Marcus az? – ráztam meg
a fejem, hogy ez csak egy mese semmi több, de kezdtem elbizonytalanodni.
-
Gondolj vissza milyen ruhában voltál, és
mit akartál tőle, mert ő is azt akarta, hogy érezd – fogta meg a kezem
együttérzően a lány, és megszorította – Sajnálom, de te vagy az egyetlen, aki
túlélt vele egy éjszakát.
-
Vajon miért én élnék túl egy sorozatgyilkost?
– röhögtem fel, és elhúztam a kezem – Ez nevetséges! Kialudtátok magatokat egyáltalán?
– álltam fel a padról.
-
Mónika, tudom, hogy ezt nehéz feldolgozni,
de be kell látnod, hogy az idegenekben nehezen lehet megbízni – pattant fel Márk
is, és megragadta a vállam – Most, pedig velünk jössz, és nem engedünk a
közelébe.
-
Nyaralok Márk, engedj el! – üvöltöttem,
amire már elég sok szempár nézett felénk. Emma zavartan állított le minket.
-
Hagyjátok abba! Nem fordulhattok egymással
szembe. Ez történt a legutóbbi áldozattal is, mielőtt elment volna a férfihoz
összeveszett rajta a szobatársával, mert ő is féltette a lányt – fogta meg
külön-külön a kezünket.
-
Akkor most vagy három testvér leszünk,
vagy egy három fős kapcsolatban élő emberek, akik szeretik egymást, nagyon, és
már az esküvőjüket tervezgetik – vettem egy mély levegőt.
Igyekeztem jól érezni
magam, de ez a dolog beleivódott a fejembe, és nem tudtam kiverni. Meg akartam
ezt beszélni Vele is, mert úgy gondoltam az a legjobb, ha az alannyal tisztázom
először a dolgokat, s aztán ítélem el.
A nap további részében igyekeztem
jópofát vágni, mosolyogni, de érezhető volt, hogy már nem ugyanúgy szórakozom,
mint az előtt. Márk ezt érezte is, Emma inkább csak sejtette, mert már biztos
nem először figyelmeztetett ő is valakit, de hiába. Ha mégis Marcus lenne ez a
sorozatgyilkos, akkor van egy jó magyarázata erre.