Másnaposan
A nap magasan volt már,
amikor a lányok kinyitották a szemeiket. Sajgó fejükhöz nyúltak, ahogy fel
akarta ülni. A másnap szerencsére nem volt rosszabb az elképzeltnél, de jobban
vágytak a csendre, és jelenleg egy nagy pohár vízre aszpirinnel. Netti kibújt
lassan a tegnapi ruháiból, amiket a fürdőszoba közepére dobva. Lemosta magáról
a tegnap estét a testéről; férfi dezodor és kölni illatát, az alkohol vagy a
cigaretta füst jellegzetes szagát. Köntösbe bújva a szennyesbe dobta a koszos
holmikat, és azonnal a meleg papucsába bújtatta lábujjait. Haja vizesen hullott
le a vállára.
A folyosón összefutott
Kimmel, akire rámosolyogva indultak lefele a lépcsőn. A tisztavíz kisebb csodát
művelt, mert megnyugtatta, s elfelejtette egy pillanatra, hogy mi is a gondja.
A konyhában, viszont a semmit el nem felejtő báty nézett rájuk. Húga, aki
melegítő nadrágban és egy L-es NASA pólóban volt, leemelt egy üvegpoharat, megtöltötte
a csapnál, s azonnal inni kezdett. Netti követte volna a példáját, de Jason
tekintette felébresztette benne azt, hogy a köntöse alatt csak csupasz bőre
található. Zavarni kezdte, hogy a puha, meleg anyagon kívül nincs semmi, ami
takarná.
-
Vizet? – fordult óvatosan hátra hozzá a
pulttól a barátnője, s a fejfájás csillapítóért nyúlt.
-
Igen – lépett óvatosan mellé kikerülve a
srácot, majd ő maga is töltött magának egy jó nagy adag folyadékot, amit még
megismételt háromszor.
-
Szóval jó volt az este – tette karba a kezét
a legidősebb tag a szobában – Van kedvetek mesélni milyen volt? – vigyorgott.
-
Nagyon jó volt a zene – felelte Kim –
Főleg a jóképű gitáros, akinek ledugtam a nyelvem a torkán – s csettintett
egyet a nyelvével – Ja, nem! Azt ő tette, de istenem, az a csók! – ájuldozott.
Nevetve nézett a testvérére, aki rosszalló tekintettel meredt rá – De kiesett,
ami előtte volt. Sokat táncoltam.
-
Kaptam ajándékba italt? – kérdezte Antónia,
miközben a pultnak döntötte derekát – Azt hiszem abban más is lehetett. Valami
parti drog – húzta el a száját – De szerintem nem ihattam meg az egész poharat.
-
Nem, mert kivertem a kezedből – bólintott Jason,
majd a hajába túrt zavarában – Magadra ömlött – folytatta, s a húga vigyorogva
figyelte őket – A férfi megsértődött, s be akart nekem verni nekem, de gyorsabb
voltam. Az oszlopnak adott egy jobbost.
-
Verekedtél? – ijedt meg a magyar lány, de
a srácon nem látszottak nyomok.
-
Nem, én nem – nevetett – De azt a srácot
jól elverte a tartó oszlop!
-
Megyek, fel kell hívnom valakit – vette elő
a papírját – Tom.
A bátyja csak a szemeit forgatta,
de ráhagyta. Ha úgyis megbántja, akkor hozzá rohan, hogy elverhesse. Már ökölbe
is szorította a kezét, amit a másik lány azonnal észrevett. Elé lépett, s rátette
ujjait az övére.
-
Minden rendben lesz – mosolygott rá, majd
megsimogatta az arcát, s ellépett mellőle – Csak akkor zavarjatok, ha életveszély
van – szólt hátra, miközben már az emeletre futott fel.
Arca kipirult, ahogy
visszaemlékezett Jason bőrének érintésére. Megremegett a teste. Kívánta, hogy hadd
ölelje magához azt a férfi testet, hadd puszilgassa azt a borostás arcot. A fürdőben
állt a tükör előtt, s azonnal vizet dobott az arcára. Fel kell, hogy ébredjen.
Különben is miből gondolja, hogy bejöhet neki? Bár a srác is megnézte magának a
lányt lent a konyhában, amíg a húga háttal volt nekik.
Megszárította a haját,
majd finoman kifésülte. Megborotválkozott, hogy utána finom testápolóval
bekenje a sima bőrét. Lábkörmeit figyelte, amiket már itt csináltatott, majd az
ujjain is elmosolyodott még mindig ugyanolyan szépek voltak azok a fekete
körmök. Sminkjeibe nyúlva elkezdte kifesteni magát. Szerencsére nem voltak nagyon
rossz akarói az arcán, de azért átkent rajta egy arckrémet. Tett fel egy kis
szempillaspirált, ajakápolót, s a szemöldökét is megigazította. Elégedetten
nézett rá a tükörképére.
A szobájában kivett egy sötétszürke,
rövid melegítőnadrágot, és egy fekete trikót. Lábaira egy fekete zoknit húzott,
majd belebújt a széken lévő vastag, meleg pulóverbe. Magához fogta a telefonját,
hogy ellenőrizze nem küldött senkinek semmi hülyeséget. Képeket sajnos nem
talált a gallériában, de egy valakire ráírt. Jason-re Messengeren.
Szemei tágra nyíltak a
szöveget olvasva, s nem merte a fiú válaszát megnézni.
„A színpad mögött
vagyunk. Ments meg Doug kezeitől!” – írta Netti, amire azonnal jött a válasz,
amit lassan pörgetett csak le ujjaival.
„Azonnal megyek. Tarts
ki!”
Szíve nagyot dobbant. Emlékszik
valamire, hogy mind valahol egy eldugott szobában vannak. Mellette egy srác
öleli át, miközben hátul a megmentője érkezik. Lement megint a földszintre. A
keresett személy ott ült a kanapén, s a mobilját bújta. Ahogy belépett a lány a
küszöbön felkapta a fejét.
-
Olvastad az üzenetet? – kérdezte tőle
Jason az arcát elnézve, majd újból végig mérte. Antónia felemelte a fejét, majd,
mint egy modell úgy ment oda mellé, s huppant le végül a kanapéra.
-
Köszönöm – mosolygott rá – Hogy ott
voltál.
-
Elismeri valaki, hogy érdemes volt ott
lennem. Ez jól esik – nevetett, és átölelte a lány vállát – Megígértem a
szüleimnek, hogy vigyázok rátok – mosolyodott el. Netti már úgy érezte, hogy
nem megbízásból akart velük tartani. Egy pillanatnyira elszomorodott, de ez nem
tartott sokáig – Mellesleg jól áll a pulcsim – mutatott a rajta lévőre.
-
Ez a tied? – nézett végig magán, s akkor
döbbent rá, hogy igaza van – Bocsi. Jó meleg.
-
Örülök. Tiéd lehet – hagyta rá, és kezeik
a lány combján összetalálkozott.
Ketten voltak, de tudták,
hogy Kim bármikor leroboghat. Nincsenek biztonságban. Szép lassan rákulcsolta a
fiú a kezeit a magyar lányéra. Ujjaik összefonódtak.
-
Van kedved kilovagolni? – kérdezte tőle,
amire Antónia azonnal rábólintott, s már fel is pattant.
-
Menjünk – ugrott fel, majd azonnal
felhúzta a cipzárt is a megkapott, új pulcsiján.
Már egy fél órája ügettek
felfelé egy dombra. A srác mutatni akart valamit a lánynak. Tervei voltak, csak
remélni tudta, hogy nem fog a másik rosszul reagálni rá. Netti nagyon élvezett
újra nyeregben lenni. Kihúzott háttal, magabiztosan ült a paripa hátán. Mire felértek
a táj egyre szebb volt, s szebb volt. Már érződött az őszi levegő, de még nem
volt eléggé hideg ahhoz, hogy ne lehessen leülni a fűre, és érezni a finom augusztusi
szelet.
Felérve kikötötték a
lovakat látótávolságban maradva tőlük. Leheveredtek a földre. Minden olyan szép
volt. Látszottak a nyár erős sugarai, amik sütik New Jersey-t, s hamarosan itt
fog elkezdeni tanulni és tanítani gyerekeket lovagolni.
-
Az elején a lovagló oktatásban anyu,
vagyis Carol – segítette ki a lányt – Szeretné, ha a partnerem lennél, s felmérnéd
milyenek is a gyerekek erre fele.
-
Miért valami gond van velük? – húzta fel a
szemöldökét, majd megropogtatta az ujjait, mintha készen állna a pofozkodásra.
-
Nem – mosolygott rá a fiú, és megsimogatta
az arcát – Semmi baj nincsen velük, csak mégis néhánynak nagy a szája. Meg kell
tanulni kezelni őket, bár leginkább ezek a közös órákra vonatkoznak vagy a
táborokra, amikor mind együtt vannak. Általában egyedül kevésbé szólnak vissza.
-
Azért hoztál ide, hogy a lovaglásról
beszéljünk? – tért a lényegre Netti, s teljes testével a férfihoz fordult. A
szívére hallgatva akart cselekedni. Legszívesebben letépte volna róla a
pólóját, hogy meglássa hány kocka is lapul ott.
-
Nem – tette a lány derekára a kezét
finoman.
Több se kellett
Antóniának, ki azonnal leteperte a földre. Feléje kerülve egy hosszú, izgalmas
csókot nyomott ajkaira, ami jobb volt, mint ahogy a fürdőben sejtette, hogy
lesz. Jason is élvezte a helyzetet, s el se engedte. Visszahúzta még egy
csókra, miközben nadrágja egyre jobban keményedett, de ezen a lány csípőjének
mozgása is rásegített.
-
Itt s most? – vigyorgott Netti jókedvűen.
Már el is kezdte lehúzni róla a pólót. A kockák már kukucskáltak is ki alóla.
-
Miért ne? – nevetett fel a srác, s felült,
hogy újra forró csókba találkozzon össze a tekintettük.
-
Ez, aztán Amerika – suttogta a lány, ahogy
a férfi hajába túrt, miközben a nyakát csókolgatta jókedvűen – Jók lesznek ezek
az évek.